A csendet enyhíteni próbáló, nagyon kezdetleges Ayenás összenyáladzásunk.
Szemtelen, szabados, és metál. Nem akar sokat, csak megtalálni az élet értelmét,
most egy másik aspektusban.. mint azt tőlünk már megszokhattátok.
Egyszer majd érkezik ebből is a folytatás…
(a kép csak a hangulat miatt)
Név: Leif Janssen(Lucy)
Kor: 24
Külső leírás: Fiatalos benyomást kelt, de arcára pillantva az ember összezavarodik. Mélyülni vágyó barázdák szövik át imitt-amott felületét. Szemei beesettek, mint aki soha nem alszik, de még is, élénken csillognak a sötét környezetből. Ajkai vonala mindig gúnyos, olykor lefitymáló mosolyra húzódik, de kétség kívül arca ékköve. Az ember nem tudja eldönteni, hogy szépnek, vagy bizarrnak lássa e koponyához hasonlító erős járomcsontjaival, és fehér fogaival. Teste nem különösebben kimunkált, bár egy ideig jobb napokat élt, mivel versenyszerűen futott.. Mikor a “romlás útjára tért” ahogyan anyja szokta volt mondani, kivarratta magát, befestette a haját, leborotválta, majd hosszúra növesztette, volt már szőke, barna, cinóbervörös is.. arcszőrzetet, csak nagyon elhanyagolt napjain visel. A testét kikészítette már mindennel a mivel csak lehetett, de belecsömörlött az öncicomázgatásba, így csak a maradandóakat tartotta meg.
Jellem: Kötekedő, mindenkit kioktató, és néha lekezelő jellem. Mániákus megszállottként képes viselkedni, ha nagyon akar valamit. Dipólusos, így nehéz lehet hozzá alkalmazkodni, de a jobb napokon egy általában bunkó, és lekezelő álca mögé bújt megrémült fiú, aki minden elismerésben csak önigazolást keres. Nem veti meg a testi vágyat, sőt, ha lehet ez tartja életben a különböző szereken kívül. Talán vannak függőségei, de még soha nem gondolkodott el azon, hogy letegyen bármiről is amit elkezdett. Nem bán meg soha semmit, legalább is nem vallja be még magának sem.
Élettörténet: Fiatal korában ígéretes jövő előtt állva elit iskolák éltanulója volt, kiváló futó, és tehetség. Azonban fiatalon rá kellett ébrednie, hogy családja habcsókfala belülről emésztődik el, és már velejéig romlott a látszat is.. Az apja részeges volt, és minden nőt megkefélt, akit csak képes volt. Erőszakosságát a családján kívül perverz társkeresőoldalakon talált szexéhes negyveneseken vezette le. Az anyja beleőrült a látszat fenntartásában, és öngyilkos lett. Hullájára a fiúnak keéllett rátalálnia. Kamaszkora csúcspontja az volt, mikor bátyja mindenért őt hibáztatta, és szemébe köpte, hogy csak zabigyerek, sőt még az sem. Csak örökbe fogadták, és hogy soha sem szerették igazán.. A családi tragédia okozójává tette, és megverte, majd megerőszakolta bemocskolva ezzel őt, és minden tartását, önbecsülését összezúzva, csak a saját szexuális feszültségének kielégítéséére. Azóta a fiú már járt pszichiátrián. Az apja beszámíthatatlan, így az örökség kezelése a bátyjára szált, akit zsarolva hősünk képes minden pénzt kicsikarni, amit csak akar..
Hobby: Önpusztítás, mások baszogatása, furcsa dolgok, fogadás
Foglalkozás: Újságíró egy zenészekkel, bandákkal foglalkozó lapnál
Extrák: Tetoválások, piercing, fültágító, festett haj, fétisek, és aberrációk
Név: Tyler Christiansen(Pöcs)
Kor: huszas évei végén járhat
Külső leírás: szikár, szálkásan izmos alkat. Határozottan impozáns látványt nyújt a maga laza eleganciájával, amit képvisel. A hosszú fekete tincsek általában kuszán állnak a laza lófarokban, a jég-kék szempár egyszerre van teli rideg számítással és könnyed huncutsággal. Szája szegletében szinte örökös kiegészítőként lóg a cigaretta.
Jellem: nem veszi túl komolyan az életet, afféle laza aranyifjú, amit a maga gátlástalan pofátlanságában meg is él. Ritkán és nehezen idomul másokhoz, félelmetes keveréke a csibész kölyöknek, és a vérbeli kegyetlen üzletembernek. Merész játszmák megszállottja, a maga kaotikus békéjéből nehezen billen ki.
Előtörténet: fiatalkori kalandozásaiban könnyedén, és viszonylag gyorsan befutott top-manager… Ebbe sokat beleadott lehengerlő mosolyával és hedonista ámokfutásával. Főleg zene, és művésziparban mozog, de akadtak már filmcsillag palánták is mentoráló szárnyai alatt. Szinte mindig megtalálja számításait, ha nem, akkor is elég makacs és kitartó hogy érvényre juttassa akaratát.
Hobby: szerencsejáték, éjszakai élet, úgy önmagában a nagybetűs Élet
Néha úgy hiányzik a marihuána,
Mint a hercegnőnek a Don Juan, ha
Az erkélyről a szemébe néz,
Vonzza, mint méhet a méz.Meg az a srác, akit már te is láttál,
És tudtam jól, utálja magát,
De mégse hittem volna, hogy a végén
Előveszi a pisztolyát.Refrén:
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
Néha ilyen is kell.
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
De ennél többet nem árulhatok el.
Valami szomorú dallam hangjai halkan
Kísértenek éjszakákon át.
Velem vannak és együtt
Dúdolgatjuk a halál dalát.
Hogy ez a szerelem nekem nem a május.
Én örülök, ha valahogy túlélem.
A szerelem csak egy rohadt mágus,
Ha elkapom, úgyis kiherélem.Refrén:
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
Néha ilyen is kell.
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
De ennél többet nem árulhatok el.Tankcsapda: Egyszerű dal – részlet
Lucy:
A mai munka egy igazán unalmasnak ígérkező helyen felső középosztálybeli unalmas, őszülő szétfércelt picsák és kövéredő, öregedő pőffeszkedő férjeik, vagy özvegyeik megfigyelése ahogy a tánctéren vonagolva elvesztik korlátaikat, és testük körvonalának határait..
A cikk amit írnom kell egy bandáról, egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet, nem hogy nem lángoltam a témától, de még csak parázslani sem volt erőm.. Bár már régóta nem vagyok józan, de még mindig nem tudtam felfedezni semmi harmóniát a zene lüktető ritmusa és a hm.. táncsereglet mozgása között. Egyébként is gyűlölöm ezeket a magukat alternek nevező szerencsétleneket, akik a gyémántpalotájukban megalkotják a szakadt és a nép barátja külsőjüket, és képesek ezt a hátuk mögötti százmilliókra rúgó felszereléssel.. És azzal az anyagi, és politikai befolyással, amitől szinte még az én arcom is elpirul..
Sokáig azt hittem bennem van a hiba, de mára ráébredtem, hogy csodálatosan tökéletes vagyok, és a világ romlott meg annyira, vagy aljasult le? Nem igaz.. én sem, vagyok szent ember, sőt ha lehet mondani örülök neki, hogy létezik a korrupció, és léteznek ennyire érdek emberek.. De van amikor a legkiválóbbak is elgyengülnek, és hiányzik az őszinteség.. Az hogy tudja, igazán hányadán állok.. Vagy hányadán állnak velem. Mikor szeretném a játszmákat egyenes beszédre átváltani..
Minden esetre már nem is érdekel.. van valamiféle anyagom.. És kellően ihletett leszek összehozok valamit..
Már kifelé tartok, amikor érzem, hogy valami baj van. Általában a gondolkodásom soha nem szenved defektust, de ez sajnos nem elmondható a mozgáskoordinációmra..
Az ajtón kiesve azonban valamibe beleütközöm. Valami kemény, de formás..
– Nem tudnál kicsit arrébb menni, zavarsz a jelenléteddel, de ha már itt vagy – pillantok rá, és megállítom – először szinte lehányom, de visszanyerve a z önuralmamat inkább lejmolok tőle egy cigarettát.. azt hiszem kellemesen szórakozik, de a finommechanika már nem megy annyira hogy a cigarettaszálat meg tudjam fogni. Lehajolok érte, de valami elvonja a figyelmemet… Egy tenyér..
Tyler:
Hatékony agyzsibbasztással futok neki az estének. Legifjabb pártfogoltjaim a helyzethez képest fergeteges bulit produkálnak. A helyzethez képest… Ebbe benne van pár szívesség behajtása, vért izzadó marketingesek hada, és természetesen, Én. Egy hullócsillagnyi potenciál dolgozik bennük, ez pedig elegendő rá, hogy meglökjem őket a sztárság ívén, aztán a gravitációra, avagy a tehetségükre bízzam őket. Mosom kezeim… Mindenesetre a harmadik spanglival teljes mértékig jól szórakozok. A szórakozó hely előtt, tisztes távba a mélynyomótól.
Egészen rutinossá válik az ember az évek alatt. Befektetők letudva, még belépnék csókot dobni a bandának, mikor keresztülgyalogol rajtam a tipikus junke szétnarkózott archetípusa. Valamit rámböfög, kis híján szó szerint miközben egy fiatal rókával viaskodik. Emlékeztet fiatal éveimre, arról nem is beszélve, hogy nem kimondottan célközönség fizimiskája van, és kifejezetten beteges perverziók fűznek az ilyen lestrapált szikár kölykökhöz. Még egy cigivel is megszánom, mikor kellő ideig kelleti magát, ami már-már nagy szó, de mikor be is pucsít, az nyílt felhívás egy keringőre.
Szakmai ártalom, látszatra nem adok… Kis híján orra buktatom a mozdulattal, hogy a formás fenekébe marok, másodlagos problémává napolja a koordinációs gondokat, és józannak ható mozdulattal egyenesedik fel. Gunyoros félmosollyal konstatálom, hogy ábrázatát a meglepettség uralja sok más eshetőség helyett. Így nem igazán adok esélyt, hogy acsarkodását folytathassa. Provokatívan lépek a személyes tér fogalmába, megmarkolva a jellegtelen gönceit.
– Tetszik ez felsőd… Tökéletesen illik a hálószobám szőnyegéhez. Megmutatom… – vetem be azon arrogánsan tenyérbemászó mosolyom, amire tinilányok hada visongva olvad akkor is, ha épp imádatuk tárgyának lefújt koncertjét jelentem be. Meglódítom az instabil zsákmányom a parkoló felé még mindig a lehetetlen hacukát satuzva. Hogy én mennyire imádom az illumináltság azon fokát, mikor az egyén egy négyzetméteren képtelen megállni…Egyszerűen beállva nincs is szórakoztatóbb, min egy “épp megteszi” pornópajtás, amint fittyet hány a fizikai törvényekre, és szétfolyik az ember kezei között…
Lucy:
– Bocs de a báj vigyorra vevő szukák bentebb vannak, és a póló duma gyatra attól, akin a kéthavi lakbérem van feketén fehéren.. De tudod mit? Legyen egy jó napod te arrogáns segg… Rég nem fogtál magadnak ilyen lukat, és mivel egyébként sem tudnék a parkolótól távolabb jutni jelenleg, a szőnyeg szerep egy kevésbé hideg és kevésbé beton helyen már is komoly perspektívának tűnik..- válaszolom, és engedem hogy belökjön az autójába… Szép új kocsi csillog mint valami brilliáns, az ilyenek mindig arra késztetnek hogy meghúzzam őket valahol… Na mind egy, ha nem megfelelően teljesít, akkor lesz rá okom…
Az autó kényelme elbágyaszt, de gyorsan rá kell ébrednem, hogy ez a sebesség nem kifejezetten a gyomromnak való., minden esetre, kibámulok, és igyekszem nem összehányni a dédelgetett járművet, majd egy kézemfekvő megoldás jut eszembe, és bontogatni kezdem ölét. Az első pillantásai talán megvetőek, vagy meglepettek, de mikor egyértelművé válik a szándékom, egy pár centit lentebb csúszik a bőr garnitúrán, könnyebb hozzáférhetőséget engedve nekem.
Nem mondanám, hogy azonnal harcra kész, de ha már kurvának szedett fel, teljesítem a feladatot, jobb dolgom most úgy sincsen egy darabig..
Könnyedén nyelem el, de gyors munkával egyre nehezebbé válik, ahogy felburjánzik öle.. A légzése egészen felgyorsul. Nem technikázok, nem ingerelem, nem húzom az agyát. Gyorsan és hathatósan dolgozok. Az élvezet azonban nem sokára másba csap át.. Váltani kellene, mert elértünk egy kereszteződést, és a lámpa zöldre vált, azonban a váltót betakarom. Ha nem gyorsítunk belénk jöhetnek, az autó keservesen kínlódik.. A férfi is próbál öléről lefejteni, de piócaként tapadok, lüktet mindenütt, az ajkaimon, a torkomban, szinte érzem a testében áramló adrenalint..
A sok ingertől gyorsan bevégezi, én pedig elégedetten engedem el és dőlök hanyat. A váltót sebességbe teszi, és kilőve a mögöttünk feltorlódott dudasor eltűnik.., még mindig lihegünk..
Tyler:
Gunyoros mosollyal reflektálok a pöcsméregetésre, legalább realista a szentem. Nem gondoltam volna elsőre, hogy a dugható típus, de hát mindig is mázlis alkat voltam. Beszuszakolom a kocsiba, és már csak azért is a gázra lépek, hogy ne ide szülje a kisrókáját.
Betépve vezetni mindig szórakoztató. A táj csak úgy suhan, halusak a vibráló fények, és bizsereg az ágyékom… Mi a…
Oldalra pillantok, kell fél pillanat mire leesik, hogy nem szabotál, pusztán tudja a dolgát.. Helyes… Egészen könnyen lázba hoz a célratörő mozdulatokkal, bár nem sok hangot adok élvezetemnek, egyre inkább lüktet férfiasságom a forró ajkak közt. Kissé ugyan durva az alkohol koordinálatlanságától, de ez a legkisebb gondom, mikor sírnak a pacik és a drágaságom motorból bőg panaszosan. A szívem sajdulna bele, ha nem épp a farkam lenne előtérbe. Szaggatott lélegzettel marok rá, de ragaszkodó egy szuka… Én tudom, hogy ellenállhatatlan a farkam bogaram, de azért… A francba…
Ami sok az sok, és a feszültségem azzal egy időbe hág a tetőfokára, hogy a torkára csúszik merevedésem, én pedig bevégzem a dolgot… A szánalom dugásokon kívül nem igazán tudok felmutatni olyan helyzetet, ahol sikerült volna ilyen gyorsan bevégeznem az utóbbi időben… De ez cseppet sem negatív.
Nem is érdekel, hogy nyel-e, vagy a kocsim bőr belső terébe köp a ondómat… Villámgyorsan váltok, és jó pár sarok, mire légzésem lenyugszik, és fél kézzel visszaszuszakolom magam a nadrágomba. Szívből remélem, hogy ezek után lesz elég izgató a szentem, és bírja a kemény játékokat, mert eléggé felpiszkálta az amúgy is méretes egom.
A mélygarázsba még türtőztetem magam, de a liftbe érve nekiszántok az előjátéknak. Feltapasztom a lift falára, a nyakára hajolva. A várttal ellentétben cseppet sem kellemetlen az illata, még az alkohol gőze is csak izgatóbb eleggyé válik, így nem habozok fogaimmal belekóstolni. Egy döccenéssel érkezünk a legfelső emeleti penthouse lakáshoz, és a lendülettel ahogy elhajolok húzom is magammal.
Tetemes romhalmaz uralkodik a pár nappal ez előtti házibuli nyomán, de szerencsére képes fennakadás nélkül keresztülvágni a hálómig a nyomomba. Amennyiben nem az ön-jelölten kirendelt takarító szolgálatom, csak ne érezze otthon magát…
Szőnyegem ugyan nincs, de újra végigmérve attól még megy az enteriőrhöz… Egy lefitymáló mosollyal biccentek az ágy felé.
– Már ha nem beszélgetni jöttél… – lökök a szám sarkába egy cigarettát, és komótosan nekilátok az ingemnek őt gusztálva.
Lucy:
Szeretem magamat abból a szempontból hogy tudok tartalékolni, és a dolgokat megőrizni.. Az egész út során a tőle kapott kis ajándékot a pofámban melengettem, hogy majd egy alkalmas helyen megszabadultok tőle, de aztán másként határozom el magam..
Amikor cigarettára gyújtve kezd el lassan vetkőzni, felbosszant.. Ha meg kellene magaráznom mi az akkor valószínűleg a kimértsége vagy a körülményeskedése lenne. Ménem szeretem azokat az embereket, akik mindennek túl nagy feneket kerítenek. Közelebb lépek hozzá, és elköm a kezét mintha csak én akarnám az ingét kibontani, de éhezett egy jól irányzott csulával a kegyességét teljes terjedelmében arcába köpöm, és elveszem a cigarettáját, majd nagyot szívok belőle.,
– utálom a magadfajta embereket. Minek túráztatod magad? Látom rajtad, hogy majd szétlukad a nadrágod, minek foitogtatod az önkontrollodat? – kérdezem, és kevéssel előtte hogy satuba fogja a kezeim, egy mozdulattal nyitom szét az ingje gombsorát.. Ugyan már, minek piperkőcködik egy magafajta az inggimbjaival? Tudhatná, hogy fogyó eszközök..
Kurvának szedett fel, akkor kurvakent viselkedem.. Mikor lenyom, engedelmesen veszem le a nadrágját, majd oltom meg saját övem. Az ágyra borít, de végre már nem óvatoskodik.. Valahogy érzem benne, hogy van potenciál, de meg mindig protokolárusan visszafogja magát.. Pedig én aztán nem igénylem ezt., szeretem látni az embereken eluralkodó állatot..
Tyler:
Felszisszenve törlöm le az arcomra prüszkölt áldást. A sokat látott fikuszom a megmondhatója, hogy nem szeretek indulatból munkálkodni. De elnézve a srácot, mi a francnak babusgassam? Úgy hiszem emberemre akadtam… Azt már fel se veszem, hogy ingem egy reccsenéssel adja meg magát. Nem fogok segget csinálni a számból, amíg ő ugat, én megragadom. Ha már kihagyta a szórakoztatásomra a sztriptízt, hagyjuk az előjátékot. Véges a türelmem, ha nem kapok kellő honorációt érte.
Legalább az ágyban képes azzal foglalkozni, amiért idehoztam. Rekord idő alatt jutunk a meztelen stádiumba, és lássa kivel van dolga, könyékig az éjjelibe vagyok, miközben engedve az állatias ösztönnek marva, harapva ismerkedek az idomaival. Semmiképp sem magasztalnám egekbe a küllemét… Legalábbis egy szupersztár és egy topmodell között félúton máskülönben nem álltam volna le ennél a junkienál. De megvan benne az a kellemes eshetőség, hogy az összefirkált megviselt testen egy újabb karmolás, kék-zöld folt nem lesz botránytéma a következő címlapfotózáson. Így mikor moccanni próbál alattam nem átallok visszakézből lekeverni egyet, és lazán nyakára tenyerelve belefojtani a méltatlankodást. Körmök tépnek az alkaromba, térdemmel lököm szélesebb terpeszbe, csak arra szisszenek fel, mikor megpróbálja lenyúzni nyakát satuzó kezem. Ennek oka lehet, hogy elbűvészkedtem a síkosítóval, és két ujjam makacsul mélyed testébe. Mosolyra rándul a szám sarka, a feszülő forróságból ítélve nem olyan bejáratott a szentem, hogy mindennemű kellemetlenség nélkül vegye a behatolókat, mégis lankadatlan a merevedése.
– Vagy rettentő kanos vagy, vagy arra gerjedsz ha a lelket is kikefélik belőled… Van egy tippem… – nyomakodok még erőszakosabban testébe, és épp csak áttámaszkodok mellkasára, hogy kapjon levegőt, és nyöghessen a szórakoztatásomra. Szóval durván szereti… Velem lehet egyezkedni.
Finomkodás nélkül látok neki előkészíteni, inkább izomból, semmint kéjből lazítom, és pillanatokon belül megtoldom a műveletet még egy ujjal. Feltérdelve pillantok végig rajta, és biztos vagyok benne, hogy az adrenalin az utóbbi percekbe józanított rajta annyit, hogy akár szót is értsünk… Kihúzom ujjaim, hogy magam vegyem kézbe, ugyan nem lazult el igazán, de elszaggatni csak nem fogom már…. Rutinos mozdulattal gördítek fel egy kotont, miközben gunyoros mosollyal gusztálom a lepedőmön elterült ziháló férfit.
– Vagy kérned kell, vagy… Najó, bele is beleülhetsz… – mert olyan vaj szívem van, hogy hagyok választási lehetőséget…. Szinte látom a dac lobbanását, és azt is, hogy nem hülye. Süt a mimikámból, hogy örömmel etetném meg vele a kispárnám miközben büntetem, a kérdés inkább az, marad-e a hisztis szerepjátéknál, vagy jófiú módjára legalább a szexbe elereszti magát annyira, hogy nyüszítsen azért a faszért, amit annyira akar…
Lucy:
Mikor végre kissé elveszti a fejét a győzelem édes mámora fog el.. Az a felmérő szempár, amit nekem szegez, szinte felfal már a tekintetével is.. De nem várat magára sokáig és maga esik nekem, amíg valamiért az éjjeli szekrény fiókjába matat. Mikor megelégelem a tétlenségét végre megmutatja, hogy nem csak a száját használja, hanem üt is ha kell.. Bár ezt nem igazán értem, miért, de elviselem, ha akar, hát uralkodjon felettem.. De amit azután a kezével művel már sok, az életem azért nem adnám egy vadidegenért.. persze életem, mire eljutunk odáig hogy élvezni tudnám, már kinyuvasztasz nem vagy te egy kicsit önző? A karjába tépek és megpróbálom egy szép egyenletes sormintával ékestíni..
lazul a szorítása, de még mindig csak elemez? Jézusom, ez a faszi tényleg idegesít.. Ő szedett fel, akkor ne dumáljon itt a kanosságról nekem..
Nem válaszolok, és ennek hatására végre teszi a dolgát, de inkább hasonlít egy szárnyasba tölteléket tömő séfhez, mint partnerhez.. Édesapám, ettől aztán sehová nem fogok menni.. Persze meg is dicsérhetném a gondosságát, mert a széleskörű kutatást az éjjeli asztal körül miattam végezte, de elég gyorsan a szerszámra kerül a csatamez, és rá kell ébrednem, hogy itt miattam semmi nincs.. Meg kell küzdenem a kielégülésér, mert tőle aztán nem várhatom..
Még mindig nem tudom eldönteni, tetszik-e neki amit lát.. Az undor és elégedettség lehet egyszerre valakinek az arcára írva.. Már első látásra láttam, hogy nem hétköznapi, de valahol titokban más szuperkémességet tulajdonítottam neki..
Megvillan a szemem, és azonnal a hátára döntöm.. Még kérdezi ezek után? Ha rábíznám magam, egy hónapig nem tudnék egyenesen járni.. Nem arról van szó, hogy órákig nézzen gumicukornak, de ez az urológiai kezelés nem indított el bennem túl sok mindent.. Szerencséje van, hogy részegen szinte mindentől feláll.. szinte..
Felé helyezkedem, és magamhoz illesztem, miután a tégelyből mind kettőnket megfürdettem.. ne legyen már ennyire zsugori, mit sajnálja, neki úgy sem kell..
– Minek kérnék olyat amit úgy is megkapok..- vigyorgom, és magamba temetem.
A fájdalom érzése örök, az ember megszokja, és vele él, az első percek fájnak, ha csak nem használod annyira el magad, hogy a székletedet se legyél képes tartani.. De ugyan már.. mi tetováltak talán tudunk egy s mást a fájdalomtűrésről, vagy arról, hogy bizonyos dolgokért igen is szenvedni kell.
Pár lassú mozdulat után megszokom a méreteit, és igyekszem a lehető legkényelmesebben elhelyezkedni, mert ebből a pöcsből azt is kinézem, hogy egész este én fogok csak dolgozni..
önmagam megalázása, vagy lealacsonyítása ez, ugyan már, az én büszkeségem már csak mondabéli, mit számít, ha egy dugható rongynak néz valaki.
Tyler:
Egy hümmögéssel konstatálom, hogy lenyom, és teljes elégedettséggel figyelem a széles terpeszt, amivel fölém helyezkedik. Mit ad isten’ egészen izgató…
– Minek kérnék olyat amit úgy is megkapok..- erős késztetést érzek letörni az arroganciát, de szerencsénkre a libidó gyilkos pöcsméregetés a tüdőmbe reked. Megborzongva simítom kezem csípőjére, pont annyira szűk és szoros, amennyire kell… Nem sajdul bele a legérzékenyebb részem a szűz szorításába, és nem is kalimpálok ernyedt izmok között.
Elégedett szusszanással hagyom ismerkedni fenséges lényemmel és nemes részeimmel, másik kezem lazán a tarkóm alá csapom. Betépve kifejezetten leköti érzékeim az ingerlő csípőmozgás ami ágyékom izzítja, egybekötve a bőrén hullámzó színes kavalkáddal. Bő negyed órán túl kell jutnunk, mire a komoly élvezet mimikái kezdik eluralni rezdüléseit, és nekem is szaggatottabban kell vennem a levegőt. Csípőjéről ujjaim szórakozottan járják be testét ez idő alatt, vissza-vissza térve ágyékára és csípőcsontja bolondos domborulatára, hogy ösztönzőbb ritmusra inspiráljam.
Bár nincs azaz isten, hogy beállva ugrálásba kezdjek, és azt is teljesen ignorálom, hogy mintha zokon venné kényelmességem… De számomra nem elég az inger, ő pedig elég rongybabára dolgozta magát amúgy is részegségében, hogy derekára marva magamra döntsem, és ráforduljak anélkül, hogy el kéne hagynom testét egy pillanatra is.
El se tudja képzelni, hogy a ténnyel, hogy nem pofázik, és nem kapálózik a kósza numeráim minősítő tízes skálán masszívan megkapja a hat pontos titulust.
Gratuláció helyett inkább mélyen kezdek lökni gyorsabbra véve az iramot, és hagyva, hogy addig ficeregjen, amíg neki is élvezhetővé válik az ostrom. Nincs sok ingerem fergeteges szeretkezést mímelni, de arra veszem a fáradtságot, hogy mikor az élvezet hangja előszuszakolódik belőle, nyújtsam a dolgot és néhol lassítva igyekezzek megtartani ezen a szinten. Már ez is messze több, mint amit az ilyen feszültség csökkentő érdektelen estéken kipréselek magamból a jól megérdemelt chill közepette, de Mr.Tízbőlhat kellőképp felizgat, és ezt nem is áll szándékomban tagadni. Egyszerűen bukok a lestrapált alkatokra, nem véletlen gyengéim a szétnarkózott anorexiás modellek, ez a pasi pedig a férfi megfelelőjük a szememben.
Feltérdelve markolok a farkára, mikor lassacskán sikerül elragadtatnom magam, és kiélvezem a látványt, ahogy síkossá vált ujjaim által szép lassan egyre közelebb sodródik az orgazmushoz. Egy nyögéssel végül csak megadja magát, ingerlő alig mozgással kivárom a megkönnyebbülését, utána beletelik pár gyors mozdulatba, hogy ma este másodjára benne lüktetve élvezzek el.
Kiszállok belőle a gumit valahova a szemetes környékére kárhoztatva.
– Törölköző a fürdő szekrényében. Szolgáld ki magad… – kotrok az éjjelire a cigis dobozért, és miután kihalásztam egy életmentő szálat, felé tolom roppant tapintatosan a többit.
Hátamat a támlának vetve lehunyt szemmel, félmereven relaxálva élvezem ki a “pont jó” szex utórezgéseit, figyelmen kívül hagyva, hogy a neszekből ítélve kedves vendégem az ingembe, takaróba, vagy még kreatívabb dologba törölte élvezetét, bár biztos vagyok benne, hogy holnap egy káromkodást kap még az eset…
Mindenesetre tökéletes harmóniába és nyugalomba ki tudom végezni a nikotinsokkot, és hála a tetemes adag kábítószernek, teljesen mellőzve őt hagyom magam holnapra tevődni.
Teljes a fejetlenség, kellett nekem késni egy órát másnapra hivatkozva, a hely elcseszett adottsága, hogy hátra csak egy út vezet, és az is tömve a gruppikkal akik beszökdösnek, meg a sajtóval, akik idáig merészkedhetnek a csili igazolványukkal, és mind arra várnak, hogy valamely bandatag felismerje a potenciális reklámértéküket, és beinvitálja a hivatalos tájékoztatón túl. Annyi önállóság nem szorult a srácokba, hogy ezt megtegyék, és a vérengző riporterekből halásszanak, az asszisztensem meg nem tudja kezébe tartani a lemezbemutató előtti felfordulást. Minő meglepő…
Szusszanva állok meg felvértezni magam lelkiekbe, mielőtt átverekszem magam a tömegnyomoron, vagy fogok egy securityt, hogy utat törjön nekem. A vérnyomásom az egyekbe, mert majd’ fél óra késésbe van a botfülű falábú bagázs, amikor is szembetalálkozok egy ismerős arccal. Na… Persze több is van, a nevesebb lapok és csatornák riporterei már cápaként keringenek körülöttem felismervén a vip-belépőt személyemben, nekem pedig annyira, de annyira undorítóan józan napom van, hogy inkább a nevenincs érdekesség felé veszem az irányt.
Úgy fest a kisbarátunk nem egy matt részeg rajongó volt a múlthétről, ez igazán érdekes… A fejetlenségbe a fal mellett lepem meg, és a bordámba is könyököl, mikor diszkrét takarásba markolok a formás seggre, amihez már volt szerencsém, és ami olyan tapintatosan taxipénz sírás nélkül felszívódott reggelre, kivívva vele a tízből hetet. Pillanatig habozok megszólítani, mert ha be is mutatkozott, halvány lilám nincs hogy hívják, csak azt tudom, az égiek ejtették ide a balfaszokkal teli hétvégémbe megváltásként.
– Ha kéne egy retúr a backstage-re, kiegyezhetünk… – nyögöm a fülébe, mikor a rekeszizmomból kiszáll a könyökével felismerve, hát nem épp a viszontlátás öröme ragyog ábrázatán, de némi hezitálás után bólint, mikor is felfogja az ajánlatom. Piszok mázlis vagyok az őrangyalommal, aki egyszerűen elkényeztet… Én a bejárat felé bökök, és hagyom hogy utat törjön, kellemest a hasznossal… Kell egy pillantást vetnem a sajtó igazolványára, hogy definiáljam a security morcos ábrázatának kit is kéne valahogy átfolyatni a hónuk alatt… L.Janssen… Hát örvendek a megismerkedésnek….
Miután átérünk egy jóval csendesebb folyosóra, már távolról közeledni látom a démoni erők újabb humoros próbatételét a lámpalázas dobos személylében.
– Rendben Lucy – rögtönzök jobb híján egy nevet – Öltözők arra, negyed óra múlva visszajövök, és kihajtom őket a színpadra, ha megbeszéltétek a nyavalyáitokat, ha nem. Utána itt a randevú pont. – hadarom oda se figyelve igazán, és már kotrok a zsebembe, hogy benyugtatózzam a ritmusbűvészt, mielőtt elbőgné magát, vagy az első sorra rókázna idegességében…
– Húzza elő valaki az asszisztensem! – bődülöm el magam a szembejövő lótifutira, aki legalább ennek hála észrevesz, és nem önti rám a kávét, amit csámpázva egyensúlyoz felém… Rögtönzött szexpartner és kávé… Bárki is egyengeti odafent az életem, az tudja, hogy kerülje el a seggberúgásom.
Lucy:
Nem erölteti meg magát, már-már vérlázítóan arrogáns az, ahogyan mindent rám bíz.. Ha nem lennék ennyire hijján mindenféle mozgáskoordinációnak, most biztosan megverném, és itthagynám, ezt a főnökösködő barmot.. Fájna, ha segítene nekem.. Szinte már minden tagom sajog, amikor a monotonitásban végre felcsillan egy kis fény.. Nem mondom, ennyire kevéssé még senkit nem izgattam fel.. Mikor végtre fordít a helyzetünkön egy elégedett nyögést vált ki, de tudom, hogy csak ezért teszi, hogy bevégezze végre magát.. Olyan mint az én élvezetem számára nem létezik..
Próbálom úgy igazítani magam, hogy végre én is részesüljek abból, amiért jöttem mert az ő odafigyelésére nem számíthatok. Nem is értem miért teszem ezt meg, azt hiszem, mert nincs jobb dolgom egyáltalán.. Mikor végre egyszer eltalálja véletelenül a pontomat magamba szorítom tegját mint egy jelezve neki.
Keze talán ettől tér észhez, és lankadt tagom segítségére siet.. A megkönnyebbülés se több se kevesebb.. Nem állíthatnám, hogy z volt életem legcsodálatosabb szeretkezése, de egynek így részegen elment..
Mikor kihúzódik, már nem is vagyok az ágyon.. Az inggével letörlöm magam, majd a fürdőszobába megyek.. Egy gyors tusolás, és már rajtam is vannak a ruhák.. Most már mérges vagyok magamra, egy hivatásos legalább pénzt keres, és mit nyertem az ügyön?!
Kilépve az ágyban elterülve látom. Most végre van időm megszemlélni.. Nem rossz, de ezt tudja is magáról ez a pöcs. A cigarettát, amit természetesen elogadtam kint gyújtom meg.. Talán rá kellene gyújtanom a lakást.. de minek? Nincs bennne élvezet. A garázsban elhaladok az autója mellett, sé a lakáskulcsom hívatlanul a kezembe vándorol.. Rombolni akarok, vagy csak felbosszantani? Az apátiám, olyan mély, hogy rá kell ébrednem, még ez sem ingerel..
Ha felbosszantottam, és csak ennyire volt képes, akkor igazán nincs értelme vele foglalkozni.. Kimegyek az épületből, és elindulok hazafelé..
Mikor rádöbbenek, hogy ez életnek nincsen értelme, és olyan mákszemnyi kis semmiségek vagyunk az univerzumhoz képest, hogy el sem tudjuk képzelni, nem tudjuk eldönteni, hogy sírjunk-e vagy nevessünk.. ez az állapot tart már évek óta bennem..
a cikket megírtam, és azóta megtudtam a pöcs nevét is, de nem különösebben érdekelt..
A főnököm egy fasz, és a munkámat is általában gyűlölöm, de a szócsépléshez mindig is értettem, és ha van valaki olyan idióta, hogy ez még meg is fizeti, akkor nem állok ellent neki..
Egy új banda születésének történetét kell cukormázban megírnom, de mindenki tudja, hogy a szarkazmuson kívül semmi egyebet nem fog tartalmazni a cikk..
A gruppik majd szétszednek, amikor az egyetlen bejáraton betolakodok az igazolványnak hála.. Szinte hányingerem van tőlük.. a lelkesedésüktől..
Miért tudnak ennyire őszinték lenni.. gyűlölöm a hangjukat, a kinézetüket, a lényüket..
Ezt nem fogom komolyabb behatás nélkül kibírni.. Ha az életünk úgy is ilyen kibaszottul rövid, hát mért ne vághatnék még egyet rajta? Már a második szálnál tartok, amikor valaki körbefon. Reflexből fejtem le magamról, és már a térdem pofájához közelít, amikor felismerem.. Ez a hülye! Minek jött ide?!
Az arrogás szövege azonban nem változott.. Hát legyen.. Nekem ugyan nincs veszteni valóm..
Elviharzik, és úgy osztogat mindenkit, mint aki fontosnak hiszi magát.. Néha úgy irigylem az ilyen embereket.. az édes tudatlanságban létezőket, akik azt hiszek hogy a munkájuk a szennynél akármennyivel is többet ér.. Az igazság azonban elég kiábrándító.. Megírom a cikkeket, amiket valakik elolvasnak, majd el is felejtenek.. és pár év múltán, ami az univerzum idejét vizsgálva semmiség azt sem tudják, hogy létezett e a földön én, te vagy mi.. Elfeledett, halott semmik leszünk, és a munkánkra amit egykoron világszenzációnak hittünk nem fog emlékezni senki..
A tagot várva azonban egy nagyon érdekes beszélgetés fültanuja leszek..
Tyler:
A negyed óra háromnegyedre rúg, a feszültségem fásultsággá csap át, és a spontán agyvérzés akkor környékez meg, mikor majd egy óra késéssel előkerül az asszisztensem, amikor már semmi szükségem rá. Csodák csodája, az új legjobb barátom dacára a kisebb késedelemnek a randiponton elmélkedik magába. Ez valahol meglep, mert bármire hivatkozva elhúzhatott volna, és azon kívül, hogy netán bojkottálom a pletykarovatot aminek dolgozik, nem sok borsot törhetnék az orra alá nyílt hisztin kívül. Diszkréten intek, hogy fáradjon utánam, bár hedonizmusom nyílt titok a szakmában, azért mindennek megvan a helye és az ideje. Nyűgösen lököm be az egyik öltöző ajtaját, becslésem szerint másfél óra tömör gyönyör zenei aláfestéses nyugalmat kapok, és erre rá is licitálom a biztosítékot a kulcs elfordításával.
Nem nagyon hagyom ténferegni, céltudatosan dobom le magam a kanapéra, és megpaskolom magam mellett a helyet. Némi gúnyos fintort kapok, amire egy cöccentéssel reflektálok. Ha már idáig szobrozott rám epedve, nehogy most kezdje a húzódó fürdős kurva agyrémét… Letelepszik mellém olyan közönnyel, hogy nekem menne el az életkedvem, ha nem lennék eltökéltebb annál, minthogy egy hisztis díva miatt pazarlom el a relax időm. Egyrészről kora reggel van, másrészről szín józan vagyok, harmad részről a női nem hisztije a hétvégén eldugított, így nem vagyok vevő a továbbiakban egy cseppre se.
Úgy hiszem meglepi a mozdulat amivel derekába akaszkodva közelebb vonom, és ajkára tapadok. Csak mert az első randin jó pár dolog tiltó listás, még nem jelenti, hogy az érzéketlenség illusztrációja lennék a szótárban. Rendben… Nem feltétlen az idill regényhős karizmájával bírok, de olybá tűnt cseppet se igényli a nyali falit. Én viszont jelenleg igen…
Állhatatosan igyekszek ajkai közé cirógatni magam, kusza tincseibe szántva állapodnak meg ujjaim tarkóján, egy örökké valóságnak tűnik, mire viszonozni látszik a gesztusom. De megélem azt is, hogy kósza numerám önkéntesen méltóztasson level uppolni a viszonyunkat a futó kalandnál egy árnyalattal intimebb magaslatba. Bizarr, hogy a kocsimba a torkára engedni gond nélkül ment, de a langyos maszatosan nyugodt csókba partnerré válni okoz egy kis fennakadást. Nem igazán tágítok az élménytől, hogy nyelve csiklandós forrósággal enyémnek feszül, végigdöntöm a kanapén egy elégedett sóhajjal.
Lehet a másnap teszi, de az izgatóság új szintjére lép a szikár kemény testével, ujjaim pedig már övét cincálják. Idejét se tudom, hogy felejthető lélektelen aktusoknál mikor műveltem többet, már ha műveltem valaha, de szerencsére olybá tűnik, csak a hisztis partnereim értékelik roppant nagyra a dolgot. Egyébként is, ki a francnak kell, mikor sokkalta izgatóbb az előttem nyújtózó testek változatossága, a belőlük sütő hőé. Nem különösebben hiányzik a nyálas szeretkezés, mikor egy lassú túlhevült dugás technikailag ugyan azt megadja. Ledobom ingem, és lecincálom róla is a felsőt, elmerül kezem a nadrágjába, mikor túljutok a sliccén is és érzékien tapadok nyakára. Feltételezésem, hogy józanul nehezebb lesz lázba hozni bejön, de kivételesen én se vagyok annyira szétfolyva a drogtól, hogy negédesen várjam amíg körülugrálja a farkam. Lüktetve kezd életre kelni becéző ujjaim között férfiassága, de legalább ő sem tétlenkedik, a bőrömön simító kezei lassan, de biztosan lázba hoznak, és bár a tervem az volt, hogy azzal csigázom magam, hogy az őrületbe kergetem, nagyon úgy fest, előbb szakad nálam a cérna, ha ilyen állhatatos.
– Csak nem hiányoztam? – mormolom újfent ajkaira, ahogy határozott mozdulatokkal kezd tenyerem siklani férfiasságán.
Lucy:
Hosszas várakozásomban elszórakoztat az új információ, és a gondolkodás, milyen gonosz dolgokat művelhetek még később segítségével..
Mikor gorállovagom berobog, meg sem lepődök a gesztusain, nem a kommunikáció nagymestere.. vagy is velem nem.. Úgy tűnik erre nincs sablonszövege.
Mikor azonban egy félreeső helyiségben a kanapét tapogatja maga mellett meglepődök.. Ezelőtt még oly nagy szüksége volt a gyors feszültséglevezetésre.. A meglepetésem csak akkor ölt gigászi méreteket, amikor közelebb vonva egészen új érzéseket vélek felfedezni tekintetében.. Azt hiszem talán most számíthatok tőle némi együttműködésre is.. Ha pedig nem, még mindig ott van a lehetőség, hogy meghúzzam az autóját..
Mikor azonban tarkómra fogva egy csókot akar lopni, a gyomortartalmam majd egésze kíván utat törni magának, a hirtelen oly hőn áhított anyaföld felé..
Minek akar smárolni? Most mi jött rá? Kétségbeesettnek ugyan nem nevezhető, de annál intenzívebb és kitartóbb munkáját végül megunom, és engedem, hogy bejárja a tiltott területet.. Miért is ne? Voltak már ennél rosszabb dolgok is a számban..
-mikor eleget tekergőzik, egy sóhajjal dönt le, én pedig a dolgok passzív alanyaként kezdem élvezni a törődést.. Végre úgy tűnik valóban nem csak én próbálkozok nedves taplóval tüzet rakni..
Meglepetésből meglepetésbe esve hagyom, hogy megszabadítson ruházatomtól, és már épp én is ezt tenném, amikor a nyakamra tapad.. Megtalálja azt a gödröcskét, amit annyira szeretek.. Nem titok, vagy nagy misztérium.. Aki keres az talál.. Elégedetten fonom keresztbe rajta karjaim, majd bejárom testét.. a vizualitással most domborzatilag is megismerkedem. Nem mondhatni versenyző alkatnak, de valamit talán sportolhat, vagy sportolhatott. Konzervatív kinézetét az arca fúrcsa vonala bontja meg.. Olyan mintha kilépett volna valami kibaszott borotvareklámból… Mr. Tökéletes állkapocs, és áthatótekintet.. Nem tudom, ha létezik transzcendencia, hogyan képes hagyni hogy ilyen egyedek büntetlenül bájolhassák el a modellek, és tinimacák szívét..
Nem igazán mondanám az esetemnek, de a nem dobnám le magamról státuszt megüti. Talán egy kicsit alacsony? Vagy én tűnök magasnak az agár alakom miatt? Az ő testalkata normális, sőt talán még sportosnak is mondható.. Az én nyakiglábságom abnormális, nem pedig ő.
Gondolatmenetembe azonban betolakodik az a tény, hogy a nadrágomban matat, és nem eredménytelenül. Kezeim amik eddig cirógatták, most tudatosabban próbálják felderíteni háta ívét, lapockáit, és zongoráznak bordáin.. Nem gondoltam volna, hogy pont vele kell csinálnom a ciróka-marókát.. nem igazán vagyok ilyen hangulatban, de ha ilyen szőrös óriáscsecsemőt kaptam ma, akkor ennek megfelelően fogok eljárni.
És beszél, pont akkor, amikor már majdnem komolyan kezdtem élvezni ezt a lágy posványt.. Megint arrogáns, mint valami pöcstudattól megrészegült kisgyerek..
– Nem én akartalak felfalni, ha jól emlékszem..- pillogok rá, de nem ez az én stílusom, mielőtt a következő nyáltranszfúziót véghez vinné, belelökök kezébe, és ezzel egyidejűleg egy mozdulattal megfosztom a nadrágjától térdig. Annál lentebb feleslegesen erőlködnek, hiszen szinte rajtam térdel.
A problémájára tapintva legalább kvittek vagyunk, nem szeretek adósa lenni senkinek. Szinte látom a szemében, hogy milyen gondolatokkal árasztom el az agyát, mint egy normális hím úgy képzeli, hogy ő a legtökéletesebb, és legcsodálatosabb lény a földön, aki valaha létezett, és mindenki, beleértve engem is a farkáért rebeg minden éjjel imát. De olyan ember vagyok, aki ha valamit elkezd azt véghez is viszi, nem szeretem a be nem fejezett félbehagyott dolgokat, mert azok az emberi gyengeség jelei.
– De ha azt mondom, “egész héten csak rád gondoltam” – affektálok – akkor végre abbahagyod a nyáladzást? – döntöm oldalra a fejem, és gyorsítok a markom ütemén. Nem fogom elengedni, csak ha már elárulta magát..
A szemei összehúzódnak, és a tekintete most még ragadozószerűbb.. nem tudom eldönteni, hogy humanoid-e.. olyan valószerűtlen az egész..
Tyler:
– De ha azt mondom, “egész héten csak rád gondoltam” akkor végre abbahagyod a nyáladzást? – visszanyelem a sóhajom, ami kitörne rögtönzött kézimunkája hevesebb fokozatára. Összeszűkült szemekkel méricskélem, és néhány pillanatig komolyan gondot okoz eldönteni, hogy az elkúrt hétvégém megmentésére, vagy a szarkupac tetejére csili mázzal bevont habcsóknak szánta-e ezt a ficsúrt az élet. Beleakaszkodnak ujjaim hajába, hátrafeszítve fejét a kanapéra támaszkodom meg, nem igazán csökkentve a köztünk szűkölködő távolságot.
– Na idefigyelj bogaram… – hajolok nyakára olyan erotikusan dorombolva fülébe, amiért már mehetnék is pornó oscárért.
– Azon az ajtón… – morzsolom fogaim közé cimpáját, és eddig merevedésére kulcsolódott ujjaim most inkább áttérnek farka végére egészen egzotikus örömöket ígérve.
– Nálad sokkalta nagyobb halak akadtak fent… – szívom meg a füle mögötti érzékeny részt.
– Olyanok, akik… – fülledt sóhajt mímelek, pedig el tudnék vonatkoztatni az ágyékomon dolgozó ujjaktól – Olyanok, akik undorítóan vastag borítékot csúsztatnak az ember zsebébe.
Szórakozott lágy mosollyal húzódok el szemtől szembe, és még mindig tincseit satuzva hajolok ajkára minden szavammal súrolva száját.
– Úgyhogy ha én… Megelégszem egy dugással cserébe… Akkor az feleljen is meg az árának… – kegyetlen tudatossággal cirógató ujjaim elrebbennek ágyékáról, hogy arcán cirógathassak végig játékosan.
– És ha én azt várom el ennyiért, hogy nyáladzva epedj ezért a faszért – feszítem combjának az említett részem nyomatékul – …akkor azt várom el, hogy elhitesd velem az odaadó szukát… Hogy bő nyállal kiszolgálod ezt az egyszerű igényt… Szájhúzás és hiszti nélkül. – duruzsolom ajkaira szenvedélyt mímelve, mintha romantikus cukortengert robbantanék valami szűzlánynak épp, aki a Disney-ken nőtt fel.
– Nem egy gyertyafényes vacsorára hívtalak Lucy… De ha maszatosan ocsmány mód ki akarlak élvezni… Akkor dugd fel a véleményed, hátha bizsergetőbb lesz utána megbaszni… – mordulok fel lerázva magamról a latinos hevületet, és hanyag mód ellökve magam tőle lerázom ágyékomról is ujjait, hogy megszabadulhassak a nadrágomtól.
Ritkán epedek a romantikus hancúrokért, de ha erre van ingerenciám, hát teszek rá nagy ívben, hogy az aktuális játszótársam épp mit vinnyog… Így vagy úgy, de gondoskodni fogok róla, hogy ez a mihaszna firkász addig élvezzen, hogy három napig bombont szarjon, és ne tudjon leülni…
– Fordulj meg, és pucsíts… – rendezem vissza mimikámra a szentimentális lágyságot. Roppant mód beletenyerelt vele, hogy ma próbál az etető kézbe marni.
Lucy:
Hogy mit képzel magáról ez a pöcs az egyszerűen már szinte vérlázító, de momentán, ahogy érzem magamhoz dörgölőzni, nem tud érdekelni..
– Nem Lucy vagyok, és ezt te is nagyon jól tudod, és ha nyáladzó picsára vágysz, akkor menj ki, és a bandád gruppiai közül lőj magadnak egyet, és rohadtul leszarom kiket vagy kik basztak már meg. De hogy lásd milyen engedékeny vagyok, hajlandó vagyok téged kiszolgálni amennyiben nem kezelsz továbbra is egy szoros csuporként, amibe kiverheted. Nem vagyok most olyan kedvemben, hogy erőfeszítéseket tegyek neked, főleg azok után nem, hogy nyilvánvalóan én teszek neked szívességet, és nem fordítva. Úgyhogy leszarom az igényeid, meg a pornós hangodat. – válaszolom, de ettől függetlenül, csak száj-karatézok, mert egy csinos kis terpeszben elhelyezkedek a szófa párnáin, és a karfára könyökölve beejtett háttal várom, hogy mit tesz.
Mintha akarna valamit hozzáfűzni, de visszazárja a száját, és inkább tomporomra tapint, ami lehetne kerekebb, vagy szub-szerűbb, de a testmozgások fenékformáló válfajait nem igazán művelem, mert haszontalannak, és unalmasnak tartom. Bár az alakítások középszerű volt, és saját magam sem győzném meg, valamit talán elindított benne.. Birtoklóan markol belém, a nagy ujját minden finomkodás nélkül belém nyomva. Felszisszenek, de engedelmesen hátra mozdítom testemet, hogy mélyebben nyeljem magamba. másik ezével a hajamba mar, és mozdulatlanul tart, majd ritmusosan rámozgatni kezd.. Még mindig nem az élvezetes szint, de mintha egy kicsit megerőltetne magát.. kihúzódik, majd két legvastagabb ujjával támad, mikor ezt is gond nélkül felveszem, már nem teketóriázik tovább, és az előző alkalomhoz hasonlóan, a csomagszakadást követő fél percen belül, már a levegőért kapkodok, mert egész hosszán magára ránt.. Nem vacakol, de a gumicukorszirupot, vagyis a rendelését nyújtanom kell neki. Elégedetten sóhajtok, és én vagyok a ringást kezdeményező. Lentebb fogok a szófán, hogy még könnyebbé tegyem a mozgását, és apró körkörös mozdulatokkal szoktatom magam hozzá.. Ki és be.. körbe körbe..
Hagyja megszokni magát, és csak akkor kezd rá igazán mozogni, amikor már én lökök felé nagyobbakat..
– Mmmmmh..- nyögök hosszan, és a szimuláció rész már nem is olyan sok benne.. Bár még nem érzek semmi mást csak ahogy ritmusosan megtölt, egészen kellemes, így hogy végre hagyott hozzászokni. Igyekszem minél jobban tartani magam, de fáradok. kicsit lentebb engedi a csípőjét, és ezzel egy új érzést vált ki.. Már egészen közeledünk.. Nem tudom, hogy most csak nekem nem akar örömet szerezni, mert ennyire egocentrikus pöcs, vagy másnak sem szokott soha..
Minden esetre visszalökök, és igyekszem kicsit terelgetni. Kezei elválnak csípőmről, és bár egyel még mindig magához von, a másik elkezdi bejárni a testem..
– Haaa.. hmm.. még.. – veszem elő a pornós hangom, hogy kvittek legyünk. A hátamon végigsimítva a nyakszirtemen ingázik, majd a karomon.. átsimít a hasam alatt a bimbóimhoz jut el. belenyomom őket a kezébe, és már nem kell játszanom.. el kell vennem, amiért jöttem, de a lehetőséget ma megadja rá..
Egy elégedett morranást sikerül belőle kiváltanom, és bármennyire is ellene voltam az elején az összebújós nyálszexnek, most én fordulok hátra egy csókért.. közben analizálva saját magam, hogy vajon ennyire hitelesen játszom a szerepem, vagy a hatalmába kerített már ennyi odafigyelés is..
Tyler:
Bőven lenne ehhez mit hozzáfűznöm… A rohadt életbe, de még mennyit! Ezzel szemben okos enged alapon nem fogok bele egy olyan magasröptű farokcentizésbe, amibe hiába szerepel a tesztoszteron, egyszerűen lelohaszt majd néhány perc után, dacára annak, hogy egészséges vérnyomást varázsol, csak épp nem az illetékes részeimbe…
Felesleges az ingerültségem, de a dobberman is odamar a csivavának, ha sokat sípol… Hát megadom magam ennek a feszültségnek, és inkább sajátosan vezetem le rajta… Belé… Egy szisszenéssel méltatlankodik ugyan, de nagy szerencséje, hogy mellé csak még jobban pucsít ujjaimra. Kifejezetten jólesik a tincseibe tépni, és végre nem szájal feleslegesen. Nincs sok ingerem vacakolni az előkészületekkel, elég az nekem, hogy nem maga foglalatoskodik nemesebb részeivel, de a szükség nagy úr… Ha őrületbe akarom kínozni, nem épp célravezető egy kopogás után betörni az ajtón…
Ilyen formán türelem gyilkos a művelet, hát az óvintézkedések után tövig temetem magam a forró testbe. Egyszerre bizsergetően jó érzés a farkamra rántani egy újabb megalázkodó semmit mondó arcot, és lagymatagon unalmas… Kivált, hogy egyszer már volt szerencsém ehhez a csontos formátlansághoz, illumináltan főleg izgatóbban hatott az újdonság varázsa, és a sejtelmes firkák kavalkádja. Jelenleg túlontúl józan vagyok, hogy másodszori élményre megelégedjek a puszta tudattal, hogy egy újabb képet akaszthatok névtelen trófeáim csarnokába.
Pillanatnyi pihenőmet érdekesebbé varázsolja a lassú csípőmozgással, a legkiélvezhetőbb ebbe a számára szükségszerű játékban, hogy cirógatja egom a tény, az acsarkodása ellenére milyen bájosan körülzsongja fenséges részem. Tudsz te ha akarsz…
Monoton munkám gyümölcse, hogy adja amit el akarok venni, és kéjelgő vibráló nyögésekkel csábít mélyebbre, keményebben, és izzóbban… Olvasva a rezdüléseiből kezdek el végigzongorázni a legizgatóbb pontjaitól a csiklandósan borzongató érzékeny helyekig. Az hogy általánosságba nagy ívbe leszarom ezt a lépést a partnerem tapasztalt idomulására hagyatkozva, nem jelenti, hogy fejletlen lenne a szexualitásom. Egyszerűen csak roppant kevesen fordulnak meg az ágyamban azok közül, akiket ténylegesen le óhajtanék nyűgözni, és venném a fáradtságot, hogy egy drága picsapiánál, a pultra kicsapott sportkocsi kulcsánál, és a merev farkamnál többet feccöljek az estébe…
Mozdulataim megtalálják a lágy íveket amik a véznaságából, és a robusztus részeket, amik férfiasságából adódnak, és ahogy farkam körül satuzva lüktet válaszként, tudom, hogy tökéletesen jó úton járok… Szórakozottan engedek a felém forduló kéjes vonásoknak egy heves csókkal, majd lágyítva, elnyújtva lökéseim járom be ajkaimmal is nyaka ívét, bőrébe sóhajtva, fogaimmal karcolva, lapockájába mosolyogva az elégedetlen halk hangra, amit hallat. Nem sok mozgásteret adok, hogy változtathasson kényemen így hozzá simulva, de mielőtt ténylegesen kitörne a méltatlankodás, tarkójába kuncogva adom meg amit akar…
Felegyenesedve változtatok a csípőm szögén, és amíg fél kézzel stabilan tartom, hogy ne huncutkodhasson hevességégben, másik kezem megtalálja eddig hanyagolt, de igen csak tettre kész férfiasságát. Lökne a markomba, ha épp nem dolgozna ellene csípőjét satuzó kezem, így hamar eljutunk a macska egér játék azon részére, mikor a zsákmánynak nem marad egérút…
Lassan tényleg kontroll vesztve remegve nyögi a mozdulataim, keservesen zihálva a több ingerért, és a markomban érzem, mikor már nyoma nincs a mímelt élvezetnek, az ostoba arroganciának és leereszkedésnek. Csak az marad, amit látni akarok, mégpedig egy kéj által leigázott, kitárulkozott és lecsupaszított embert, aki levegőért fulladva, olthatatlan lázban izzik a farkamért. Igen… Ezt határozottan jobban szeretem.
Épp csak annyit húzom, amíg még kellemes határok között tobzódik, utána ellazítva szorításom csípőjén hagyom, hogy lökéseimmel együtt markomba mozdulhasson, és jutalmam pillanatokon belül, hogy megfeszül teste alattam. Tenyeremet elönti a ragacsos forróság, férfiasságom körül olyan vehemenciával rándulnak össze izmai, hogy felajzottabb pillanatomban ez bőven sok lenne, hogy elélvezzek… Félig lehunyt pillák alól mozdulatlan várom ki, amíg az orgazmus utózöngei lassan elcsitulnak testében. Hosszú egy ilyen koncert, ráérünk még…
Ha nem tartanám meg csípőjét fogva, bizonyos vagyok, hogy teljesen elhagyná magát. Cirógatásom a szex utójátékaként indul, és rövidesen kényelmetlen fészkelődést vált ki, mikor realizálja, hogy messze még csak ki sem szálltam belőle, nemhogy bevégeztem volna. Ha úgy hiszi, az élvezet után jöhet a kiábrándító levezetés, ami abból áll, hogy addig használom, amíg el nem érem a megkönnyebbülés, hát téved. Magam felé fordítom, és újabb maszatos nyálcserét kezdeményezek, ezzel együtt ugyan mélyebbre hatolok, de a zsibbadt zsongás utáni kellemetlenségért ajkaim csitító játékkal, tenyerem pedig nagyon is tudatos érintésekkel kárpótol. Most valahogy nem fortyan fel a nyálas lassú játékon… Ennek külön örülök, mert hacsak nem én vagyok a titkos fetishe, máskülönben nehéz lenne visszacibálni érzékennyé vált testébe a vágyat, lévén ilyenkor pont annyira érzékennyé válik a kellemetlenségekre is…
Ezúttal sokkal alaposabb, és kitartóbb is vagyok. Nyelvem miután eleresztem a csókból gerince ívén siklik végig, nyakát csókolom, tenyerem bordáin cirógat, beszuszakolódnak ujjaim a kanapé és mellkasa közé ráakadva mellbimbójára, csípőm lassú hullámzással feszítem neki, és most én játszom a lágyan körző játékot. Hasa, combjai, még arra is ügyelek, hogy törődön nyakába csókolva, sóhajtva csiklandozzam meg. Mire ágyékára kalandoznak ujjaim, már ismét közelebb van a merevhez, mint a félmerevhez, én pedig elkezdek lassan kihúzódni, majd ugyan olyan önuralommal kőkemény férfiasságom centiről centire siklik vissza kitöltve őt, előcsikarva egy halk, félreismerhetetlenül jóleső hangot…
A csodás emberi test… Aki valaha belenyalt a művészvilágba, az tudja, kiváló tárgyalási alap, ha valaki mestere, hogy megszólaltassa. Sokszor többet ér, hogy fakasztod dalra a kritikust péntek este a lepedődön, minthogy meg tudja e szólaltatni a botfülű szerencsétlen a gitárját a színpadon. Nosztalgikus ez a játék, mert jó ideje a nevem garancia, és kezdő éveim óta nem szorultam rá, hogy az akaratom ilyen módon juttassam érvényre. Ego hizlaló, hogy a kényelmes évek cseppet sem tettek rozsdássá.
Érintéseim szinte mindenhol ott izzanak a férfi testén, amikor pedig egy visszafogott mozdulattal újra rápucsít szakadatlan benne játszó férfiasságomra, megengedek magamnak egy finom lökést. Egy gyors simítás ágyékán tudatja, hogy szaporább légzése határozottan újra éledő izgalma jele, és erre a visszaegyenesedek. Rámarkolok feneke két partjára széthúzva azt, és kihasználva az imént élvezete okozta zsibbadt lazultságot, hüvelykujjam újra lassan elmerül testébe, igaz, sokkal óvatosabban, és ennek egyik oka, hogy merevedésem mellett nyomakodok beljebb. Az erősödő feszítésre pár érkezik egy nyögés, de nem hallom ki a fájdalmas élt benne. Észveszejtően finom úgy mozogni testébe, hogy farkam, és izmai játékát egyszerre tapintom, és tartom vele stabilan…
Lassan de biztosan ismét azon a ponton vagyunk, hogy az igazi kéjes hangok törnek fel artikulálatlanul mindkettőnkből, én pedig megragadva önuralmam lassítom, nyújtom az élvezetet. Méltatlan mozdulna, de nem adok elég ingert, csak hogy ott táncoljon azon a kínzó ponton. Keze elindulna maga alá, én viszont kihúzva ujjam fél kézzel csípőjének tartok ellent az önkéntelen ringásba, fél kézzel pedig elkapom csuklóját háta mögé csavarva kezét. Nem fájón teszem, csak annyira tartom ott, hogy kibillenjen az egyensúlyából, és másik mancsával ne kalandozzon arra, amerre nekem nincs ínyemre, csak támaszkodjon.
Hátára hajolva csókolok nyakába, orrom hegyével arrébb tolok egy izzadt tincset….
– Kérned kell… – duruzsolom fülébe, él lefogadom, nincs ínyére, hogy visszatereltem a dolgot a kiindulási alaphoz, ami nem más, minthogy az odaadó szukámként epedjen ezért a farokért, és fülledt önfeledtségbe nyüszítse azt…
Lucy:
Amit velem művel. Nem tudok rajta egyszerűen kiigazodni.. Hogy lehet valaki egyszerre törődő, és gyengéd, és arrogáns, megszégyenítő és erőszakos? A testem fellángol minden érintésére, minden gondosan kiszámított mozdulatára, olvas bennem mint egy könyvben, de egy idő után hagyom magam.. hagyom, hogy irányítson, hogy leigázzon, hogy az érzékeim rabjává tegyem, mert rab vagyok, de édes ez a rabság.. Talán feladtam, talán gyenge vagyok, és nem állok ki az igazamért, de oly jó, ez a bűnös kísértés, és annyira nincs értelme ellenállni.. Eláraszt minden érzékszervemet csábítja a közelsége, még akkor is, ha hideg gyakorlatiassággal munkálkodik.
Nem erőlteti meg magát különösen, de akár ennyire beleéltem magam ebbe a szerepbe, akár valóban az vagyok, de most kiélvezem a törődést, a meg nem érdemelt, és haszon, élvhajhász figyelmet akár egy cicababa.
Mint egy hangszeren úgy játszik rajtam, és a legszebb hangokat adom neki, minden érintésére az elvárása szerint reagálok.. A testem megkönnyebbülve omlik össze, alatta, túlhajtott szívem őrülten pumpálja a sz oxigént, én pedig zuhanok.. Nem repülök… csak zuhanok felé, mintha ő lenne a föld, és valami gravitációhoz hasonlatos őserő vonzana megmásíthatatlanul felé..
Széthullok darabokra, de ő vissza ránt.. Nem végezte be, és tovább kínozza elgyötört, érzékek által meggyalázott testemet.
Magához fordít egy csókra, én pedig nem makacskodom, hosszasan, és kimerítően fedezem fel ajkait, nyelvét táncoltatom, és ízlelem őt..
Mikor megmozdul a fájdalom érzése mindennél erősebb, de odafigyelő, nem erőszakos.. most először talán őrömet akar szerezni nekem is.. Hiszen eddig csak engem alázott meg azzal, hogy keze által menjek el, ő pedig, mint az önfegyelem szobra lüktet bennem forrón, követelően és hatalmasan.
Megmozdul, és a testem sóhajtva idomul..
Kezei becéznek, ingerelnek, én pedig ismét a spirálba kerülök, abba az örvénybe, amely leránt, csak felé..
A fájdalom már idegtépő, és mindenem engesztelésért kiált, de megakadályoz benne.. Lefog, és ellehetetleníti azt, hogy megtegyem.. A szégyenérzetem, már rég halott, így nem tiport volna földbe ha nekem kell megtennem a végső simításokat..
Gonosz.. ez az utolsó kínzás minden felépített szépet tönkre tesz.. Csak uralni akar, domináns lenni a gyengébb felett, és gyengébb vagyok, úgy táncolok, ahogyan ő fütyül, kérdés nélkül, és azonnal cselekedem..
Az ujja mellette egészen különleges, először kellemetlenül feszít, majd fúrcsa deviáns élvezetet ad.. Nem normális ez az ember az már igaz, de ez soha nem zavart.. Kell nekem most, az, hogy engedjen megszabadulni, ne láncolja le a testem, engedjen kiszakadni..
.- Kérned kell.. – búgja szexisen, és bár szívesen bemosnék neki, a testem cserben hagy, és nem bírok ellenállni..
– Kérlek.. Kérlek engedj elmenni.. kérlek add nekem magad, kérlek, könyörgöm neked, hogy ne hagyd abba itt, ne hagyj így.. Vigyél magaddal, hadd legyek a társad az új teljesség felé.. Add nekem az élvezeted, csak egy éjszakára..- préselem magamból ki, mire gonoszan felnevetve elengedi a kezemet tartó kezét.. Ujja járatomnál ingerlően kezd ficeregni, majd a lökések mélyülnek, és erősödnek, a tempó szédületessé válik, én pedig szinte érintés nélkül a kezébe sülök, ő pedig tövig belém. Bemocskol, megaláz, megront és megvet, de én fürdőzöm az orgazmus rezgéseiben. Nem megváltás, és Jézus sem szól hozzám, de megszűnt a nyomás, és már csak a szívem
Tyler:
És kéri… De még milyen fület gyönyörködtetően kéri. Fel kell nevetnem, egyáltalán nem ilyen szép rimánkodásra számítottam… Eleresztem karját, de nem azért, hogy könnyítsen magán, egy ilyen bájos litánia után megérdemli a figyelmem. Mélyebb, erősebb lökésekre váltok, pontosan tudva, milyen szögre feszül pattanásig minden izma, ahogy egyre közelebb juttatom. Ujjam ingerlőn cirógatja, kezem pedig előre siklik, és nem is kell különösebben rámarkolnom, beleremegek az ütemes szorításba, ami farkam tövét masszírozza őrjítő feszítéssel… Néhány lökésre rá eleresztem magam, hogy lüktetve töltsem ki még egy halk nyögéssel, ami mélyen a tüdőmből szakad…
Óvatos mozdulattal húzódok ki, és a kukába kárhozatom a viseletes gumit. Undok, de szükséges találmány. Egy jóleső sóhajjal nyúlok le mellette a nadrágom romjakért, csak hogy előhalásszak pár apróságot. Szokott, rutinos és ellazult mozdulatokkal kezdek neki spangli úr megalkotásának. Mire rápöppentek, sikeresen összevakarja magát, én pedig felé hajolok, és mit adj isten’ kultúr drogossal futok össze. Bár fél pillanatig hezitál, ahogy magamhoz húzom, de aztán nyeli a füstöt, amit ajkai közé engedek egy lassú csókkal. Ennél bódítóbb módon aligha lehet fogyasztani, de hogy ne találjon fukarnak, visszadőlve felé nyújtom a dekket, ami el is varázsolódik ujjaim közül. Egész idilli a dolog, hozzászoktam a vadidegen öltözők és kanapék chilles faroklógatásához. Magamon érzem fürkésző tekintetét, és nem csak mert beúszik látóterembe a cigaretta. Oldalra sandítok, és meg kell állapítanom, karakteres, de szép arca van, biztos kevesen dugják hátulról…
Nem stoppolja a cigit, nem csacsog sületlenségeket, és tiszteletben tartja a relaxációs időmet. Ha kiderül, hogy főzni is tud… Lepasszolom a parázsló koporsó szeget, és komótosan nekiállok magamra rángatni a gatyám, majd cipőm… A félidős hatásszünetben istápolnom kell a szerencsétlen bandát, amíg átpakolnak akusztikusra a színpadon.
– A fenébe is Lucy… Ha így folytatod, még a számod is el találom kérni… De nem mert annyira lenyűgöztél, hanem mert bőven lenne mit csiszolni ezen… – közlöm szórakozottan, és ez felér egy bókkal, bár a mimikáján átsuhanó érzelmek tanulsága, hogy hírből se ismeri sajátos humorom. Na nem bogaram… Nem kell a hiszti. Lefitymálón elhúzom a számat, és teszek rá, ő ezt a gesztust minek könyveli. Terroristákkal nem tárgyalok, a lelki terror betépve pedig egyenesen a legdurvább bűntett amit ellenem el lehet követni. Újra összefogom a hajam… Reménytelen, ha nekem ekkora az egyéniségem, abból jutott neki is, a farkamról nem is beszélve, tincseim önálló akarattal közlik, ők maradnak így, én meg szabadkozhatok, hogy ledobtam a tetőt a cabrion idefele, és megtépett a menetszél. Néha szörnyen nehéz napok követik egymást. Lucy öltözködve duzzog, a néma csend erre utal legalábbis, én pedig eljutok a zakómig, és előhalászok egy névjegyet, amit hanyagul elé pöckölök az ülőalkalmatosságra.
– A további csiszolásra ajánlom magam… – ennél finomabb randevú meghívást nyilván képes lennék prezentálni, de nem egy sértett díva felé. Mímelve kacsintok hátra, és hagyom el az öltözőt. A csúcson kell abbahagyni, én pedig erre az idillre nem adok esélyt, hogy hisztizhessen.
A napok peregnek, nekem pedig a vérnyomásom az egekbe. Konzultálok a tagokkal, egyenként leülök velük eldiskurálni, a producer hebeg habog, de végül köp, én meg mentem a menthetőt, ügyvédekkel konzultálok a rögtönzött sajtótájékoztató előtt. Nem lenne ilyen kibaszott kínos az eset, ha nem egy frissen debütáló együttes első szárnybontásán születne a botrány. A team minden tagja a gyors és hatékony megoldáson pörög, három napig mást se csinálok, mint tusolok, szívességeket hajtok be, a hatóságokat tartom távol, sajtóközleményeket írok… A kis rohadék…
Még ha közvetlenül nem is az én saram a kisebb pénzmosoda ami keresztül folyik a srácokon, abban az ügyben kompetens vagyok, hogy nem adhatom a nevem egy ekkora botrányhoz. Nem beszélve róla, hogy a sajtót és a médiát nekem a tisztem kézbe tartani, hát kibaszottul megizzadok a kiszivárgott botrányon. Jó pár szívességet kell behajtanom, de harmadnapra feltámad főnixként a hamvába holt dolog újra, és csak rosszindulatú pletykáról, meg alaptalan vádakról cikkeznek a konkurens lapok. Egyes kritikusok már azt csicsergik, a negatív reklám is reklám, és szándékosan félretájékoztatta a stáb a sajtót, mert nem szólt elég nagyot a lemezbemutató, hogy fedezze a havi kiadásokat… A hatóságok felfüggeszteni ugyan nem függesztik az eljárást, de negyed gőzzel se foglalkoznak az üggyel, hogy a kutya nem csüng az irodájuk előtt fejleményekre áhítozva, én pedig mielőtt hosszú napok után először újra alvásra vetemednék, még kikapom asszisztensem kezéből a frissen jött ügyvédi kreálmányt.
– Nem szükséges, majd én intézkedem… – csicsergi, de győz az életösztön, ahogy lesúlytón végigmérem.
– Nézd tündérem, ez becsületbeli ügy, és presztízs kérdés…
Meglehetősen sokat agyalok, hogy is kéne kezelni a dolgot. Azon túl persze, hogy optimális lenne úri emberként, de vegyük észre, ez nem pusztán egy újabb munkahelyi stressz, hanem vasalt talpú csizmával páros lábbal a személyes terembe ugrálás. Még akkor sem tudom, miként viszonyuljak az egész ügyhöz, mikor befékez az iroda épület elé bömbölő zenével és vészjósló motorbúgással a puncimágnesem.
Egy ingerült szusszanással állítom le a motort, hogy csendesen fortyogva megrohamozzam ezt a pokoltanyát….
Normális körülmények között szórakoznék a retro környezeten, amibe meg kell hagyni, a kaotikus tündércukorfalatom úgy passzol, mint döglött hal az olajszennyezett vízbe… Erre jutok, mikor a portás útmutatását követve keresztül gyalogolva a fél irodán összeakadok Lucyvel… Egyetlen pillantásra méltatom a napszemüvegem félig áttetsző homályából, és pökhendi pillantása a hazai terepen le is tisztázza miként viszonyuljak az ügyhöz. Úgy megyek el mellette, mintha a büdös életbe nem láttuk volna egymást, és arról se lenne szivárványos csillámpóni fingom, hogy neki köszönhetem a felhajtást.
Leteszek róla, hogy személyes ügyként tisztázzam a dolgot, mert ha így tennék, az feltételezné, hogy bármennyire is közünk van egymáshoz. Ezt pedig jelen körülmények között, ha egy anorexiás idegbeteg picsa szorítana glockot a halántékomhoz a cukrászda közepén se ismerném be. Tovább lépek az igazgatói iroda kopottas ajtaját benyomva, és bő pár óra hangos, és erélyes szóváltásba kezdünk a bemutatkozás tiszteletköre után. A rozmárnak gondolom jól jött a példányszám ugrás, és nem akar engedni az igazából az se érdekli kezdetben, hogy mit ajánlok kártérítésként, és van egy sanda gyanúm ilyen megugró bevétellel az se érdekli, mit hozott le, ami ennyit csengetett. Próbálok a lelkére beszélni, de hajthatatlan, én pedig megelégelem a diplomatikusságot, amit vérprofiként amúgy is csak azért vettem tételesen és drámaian megkomponálva végig, hogy a nyilvánvalóan vékony válaszfalak között legyen elég fültanú rá, hogy nem a sajtószabadságra tiprok rá, és senkit nem óhajtok egyetlen kétes cikk miatt tönkretenni… Pedig rezzenéstelen, és éjszaka nyugodtan aludva bármikor, ha az érdek épp úgy kívánja… De az a dolgom, hogy jóba legyek a sajtóval, és hol terjednek futótűzként a hírek, ha nem a média emberei között?
Mikor elégnek érzem a felvezetést, nekifogok… Annyival sikerül elkapnom a nevenincs firkásztelep tökeit, hogy kiterítem a perelni akarás kártyám. A tételes ügyvédi papírok felfújtak, a rágalmazástól, a személyiségi jogokig mindenbe belenyalnak, amibe csak egy jól menő ügyvéd fantáziát, vagy rációt lát, akkor is, ha összefüggésbe hozhatatlan az üggyel. Még a szerzői és szomszédos jogok is megcsillannak a sorok között, ami már tényleg blődség egy idézetért, de a rozmár szerű lényt megizzasztja a hivatalos papírtenger, és fel se merül benne keresni az értelmet. Azt viszont nagyon is felfogja, hogy nem ér annyit az aranytojást tojó cikk védelme, amennyit bukhat rajta, de mire hajlik a kártérítésre, és a szőnyeg alá söprésre, már tetszik az asztalán látni a papíralmot. Jó pár feltétellel, és egy szórakozott alkuval távozok, hogy talán ha látom foganatját ennek a diskurzusnak, elállunk a pertől…. Mindenesetre emlékeztetőnek és dísznek otthagyom az asztalán a salátás kertet, hadd gyönyörködjön benne pár álmatlan éjszakával, és tegye csak pokollá a stresszbe annyira Lucyék napjait, mint amennyire én a kénkövek között kínlódtam miattuk.
Távoztamban már egy pillantásra se méltatom. És én még komolyan kis híján átléptem ezzel a féreggel az íratlan házi szabályom, mely szerint egy este bárhol, bármikor, mert csak egy numera, kettő az baleset vagy repeta, de a három már vészesen közel van az intimitási skála széléhez, és kerülendő. Erre pedig nem mentség a nálam oly’ gyakori illumináltság. Kivált, ha a második alkalom is illuminált baleset volt, és még inkább, ha teljesen józan ráadás… Egyszerűen kétszer sem fekszem össze elviekben senkivel, de a három már komolyan megingatja az önmagamba vetett hitem… Ez alól masszív kitételt képeznek természetesen az érdek viszonyok, mint az elmúlt napokban felszedett modell palánta, akinek az apja hatalmas befektetője lehet egy másik üzletemnek, pusztán jó-sógori viszonyból, én pedig vica-versa, a kis szeme fényének fogom a kacsóját a karrierjében és a nyuszis papucsban is, hogy orra ne bukjon a tojáshéjjal a roppant formás hátsóján…
Majd egy hónap, és a rendőrségi nyomozás még mindig nem akaródzik lezárulni. Ámbár megfogadtam, hogy nem emelem személyes ügy szintjére a dolgot, de akad egy kis probléma ebben… Bár a kiadó asztalán még mindig tenyészik a salátám, ilyen formán bölcsen elkerülik a bandával kapcsolatos helyeket, és nyílt kitiltás nélkül csak pont ott és arról nem tudósítanak… Nos máshol igen. A szerteágazó munkám átka, hogy egyszerre vagyok fél kézzel több zenei ágazatba nyúlva, és vagyok másik kézzel könyékig a filmiparba. És habár kerülik az érintett együttest, mint a pestisest, óhatatlan egyik-másik pártfogoltam végett beleszaladok a semmirekellő firkászukba, és minél többször megyek el mellette levegőnek nézve, annál inkább bassza a csőröm a rendezetlen ügy.
Kezdetben csak bosszant… Később már irritál… Utána szinte várom, hogy önigazolásomra felbukkan-e a kis szuka… Végül kifejezetten keresem a bankettek, estélyek, koncerthetek, vagy sajtótájékoztatók arcai között…
Esz a franc. Utálom ezt beismerni magamnak, de kénytelen vagyok belátni, hogy baromira nem megy levegőnek nézni. Áltatom magam azzal, hogy csak a rendezetlen ügy, de azt bőven kiadom, mikor az utolsó alkalmakkor újra beszélő viszonyt produkálok, ami annyit tesz, hogy a közelébe érve eleresztek pár csípős megjegyzést arról, hogy ha keresi a tuti sztorit, hol talál összeesküvés elmélet hívőket…
De most megint ugyan az a dühítő és feszítő érzés. Oda se figyelek az oldalamon csacsogó dugibabára, se apucira, akit inkább szednék fel a pénzéért, mint a lányát, ha nem lenne egy karót nyelt pöcs, aki ilyen formán kikezdhetetlen, és csak a tökéletesen összerakott szeme fényén át lehet rajta fogást találni. Nem mintha annyira fájdalmas lenne hivatalosan feszíteni egy manöken mellett, este meg munkára hivatkozva kurvázni, ha nincs ínyemre a kislány… De nem vagyok hozzászokva az állóvízhez. Túl langyos és bűzlik az egész, és már attól kezd elegem lenni, hogy harmad napja vagyok tökéletes kiegészítője egy tökéletesen ostoba fruskának. Ráadásul Lucy itt somfordál valahol. Láttam elsuhanni a kerthelyiség felé nem is olyan rég, és bosszantóan jobban érdekel lekeverni egy férfias pofont, és felnyalatni vele a betont, mint elvinni egy újabb kör lassúzásra a szőke ciklont apuci tekintetének súlya alatt, vagy meghívni az udvarhölgyeit még egy italra annak biztos tudatában, hogy egyiket se dughatom meg utána büntetlen valahol… Állatkínzás… A jótékonysági est koncertsorozatának normál esetben szórakoztatónak kellene lenni, de életemben talán először állok úgy egy szituációban, hogy tűrni kényszerítem magam.
Ha valamiben, hát ilyen témában pedig nem vagyok még önmagammal sem csapatjátékos…
Egy óvatlan pillanatban lepasszolom a kislányt egy újgazdag ficsúrnak, aki épphogy el nem sül a gatyájában miközben a parkettre viszi, én meg kimentem magam a kellemetlen apósnál dohányzásra hivatkozva.
Nem egy szálra, egy egész dobozra szükségem lesz idegnyugtató célokkal, hogy harmadnapja nyelem ezt a szart, és a világegyetem humoros kedvében van, mert ahogy elvonulok a kerthelyiség egyetlen nyugalmas részére, ahol nem próbálnak ezer éves múmiák táncra kérni, hirtelen szembetalálom magam Lucy szilrulettjével. Ezer közül is felismerem, mert úgy lóg rajta az öltöny, mintha érettségire menne. Ez pedig ebben a közegben nem sokak sajátja. Vágnék egy hátraarcot, hogy inkább váljak pedofil vén szatyrok céltáblájává, akik épp alkalmasnak találnak a fosszília férjük mellé pincsinek, mikor szembetalálkozok a kiismerhetetlen átható pillantással. Nincs mese… Nem fogok megfutamodni egy ilyen pöcs miatt. Mindamellett, hogy rendkívül férfiatlan lenne így sarkon fordulni, groteszk mód örvendek a társaságának, ha másért nem, hogy kiadhatom a bennem hömpölygő feszültséget a méltó személynek. Lelki bokszzsák házhoz jön…
Így nem torpanok meg, hanem lazán rágyújtva lejtek közelebb, leporolva mandzsettámról egy képzelet béli szöszt.
– Mi lesz a nap híre Lucy? Kiderül, hogy a jótékonysági estet a maffia pénzelésére, és prémes kisállatok halomra ölésére rendezik? Szívesen aláírom a petíciót a hódok védelmére, hogy óvjam a fákat, ha már az ilyen szemérmetlen kártevők mint te, tekintet nélkül pazarolják a papírt, miközben az esőerdők haldokolnak… – selymes hidegséggel ejtem a szavakat, bízva benne, hogy bölcsen magamra hagy a maró indításra… De hát mióta bölcs ember az, aki velem kezd, vagy pusztán hagyja magát általam ágyba vinni?
Szinte azonnal buknak elő belőle a szavak, amivel csak egy a gond… A vérem felforr, a fókuszom kiéleződik, az érzékeim csak rá hangolódnak mellőzve minden háttér történést, és mellbe vág a felismerés, hogy cserkészek. Lehet nem lassan és lapulva, hanem morogva és fenyegetőn, de a rohadt életbe is… Bassza a csőröm, hogy nem feküdt be alám, hogy ledobott a nyeregből, hogy parádézik az orrom előtt, és nem tudom betörni. Itt áll velem szemben, makacsul és megingathatatlanul, nekem pedig ég a tenyerem, hogy a hajába tépve, nyakára marva nyomjam le magam elé, és gyalázzam meg, törjem le a büszkeségét, fullasszam bele a farkamba az arroganciáját… Nekem elmentek otthonról, vagy komoly szexuális frusztrációkat szül bennem diszkréten kezelni az aktuális kirakatbabám miatt a magánéletem csapodárságait…
Kényes mozdulattal hamuzok egyet, hogy palástoljam kezem megremegésér, miközben flegmán hallgatom a szitkait.
Lucy:
Soha nem voltam szentimentális típus, de az a füstös, füves csók, amiben részesít, egészen megnyugtató, sőt mi több otthonos. De amint ez a kép realizálódik bennem a vészharangok megkondulnak, és bekapcsol a védekező mechanizmus. A fürdőskurva gyengébb kiadása, nem szólok, de igyekszem vérig sértettnek látszani. Nem lehet semmi féle kapcsolatom ezzel a férfival, sőt semmi féle férfival, se nővel se senkivel. Egyedül vagyok, és mindig is egyedül voltam. Nem hagyom önként megfosztatni a szabadságomtól magam, a csinos brillnyakörvet olyan szuka nyakába akassza be, aki büszkén viseli, én nem leszek senkinek a hűséges talpnyalója, és bármennyire is lenne kedvem hozzá, nem fogom senkinek önként odatartani egynél többször a lukam. Ezt az íratlan szabályomat a pöccsel már így is , de senki sem lehet tökéletes. Ezentúl azonban határozottan tartanom kell, nem hagyhatom ennyire el magam.. Olyan lettem mint egy kurva, aki faszért ácsorog a sarkon, és azért, hogy pár mámoros percig azt képzelje, hogy ő is kell valakinek, hogy ő is fontos, hogy őt is szeretik.. Ugyan pénzt nem kérek tőle, bár talán az lenne a legtisztább. már világos, hogy ezt a kapcsolatot haladéktalanul meg kell szakítani..
Ez a baj a pasikkal, ha hagyod, hogy megdugjanak, utána nem lehet őket lekoptatni. Bíztam benne, hogy ez az arrogáns pöcs többre tartja magát, mint hogy kétszer ugyan abba a tóba merítse a botját.. De sajnos az tény, hogy nekem kellett volna ellenállnia.. És arról sem felejtkezhetünk meg, hogy én voltam az, aki várta, mint egy hősszerelmes, több mint egy óráig egyedül.. Miért? Könyörgöm, ezek a srácok forróbbak, mint a Back Street Boys, pedig nekik még a nevük is meleg.. Egy helyes kis nyálcsorgató subot tutira találtam volna, ha kicsit is megerőltetem magam.. Vagy valamelyik nagydarab securityst.. Azoknak sosincs baj az állóképességükkel, és kellő mennyiségű elköteleződési nehézségük van.. De nem, nekem Mr. naggkujonra volt szükségem, aki most még csak szarba se vesz.. Elhiteti velem, hogy odafigyel, hogy kellek neki, de ez pontosan annyi időre szól, míg belém nem üríti a tárat, és ki nem röhög.,. És ami a legbosszantóbb ebben, hogy én ezen még mindig képes vagyok meglepődni.. Egy idióta picsa vagyok, nem akarok szembesülni a saját kudarcommal, azzal hogy milyen undorítóan olcsó vagyok, és hogy mennyire kibírhatatlanul felszínes és hülye.. Irritálom magamat is.. Mikor reggel hányingerre kelek, és összefolyik az a kis luk is, amit lakásnak nevezek, elmosolyodom. Groteszk, de szeretek erre az érzésre kelni, ez biztonságot ad.. ismerős..
A józandás kemény, de talán soha nem voltam még józan egészen.. Legalább is, mióta van emlékezetem. Délre egy ötlet fogan meg bennem, és lázasan kutatok a diktafonért.. Hatszázszor játszom le a szalagot, és elégedetten elmosolyodom. Ez lesz az.. Ezek után a közelembe se jön a pöcs.. és ha még is, akkor csak azért lesz, hogy elintézzen.. De ki mondta, hogy akkor nem én fogom elintézni.. Miért kellett felébresztenie bennem a reményt? Anyám mindig is azt akarta, hogy híres legyek, hát most az leszek.. Hulljon a férgese..
Másnap reggelre kész van a cikk.. Egy haver átjön, és még ellenőrzi jogilag.. Aláhúzza azt ami támadható, ás mire visszaadja, csak rózsaszín neoncsík az egész.. Átdolgozom, de azt már nem ellenőriztetem.. Fő a biztonság? De elég nekem egy nagy balhé is..
A kiadóba., már mint győztes érkezem, és hájfej elé csapom a lapokat.. Nem engedem, hogy akármit is kérdezzen. Átfutja, kérdezni akar, de elmegyek.. Tudom, hogy úgy is be fogja tenni.. És, mióta megfenyegetem, a kutyája életével. Na, jó, legyünk hűek az igazsághoz.. kinyírtam Bögyörőt, tudja, hogy nem csak papíron nem vagyok beszámítható, de azt is tudja, hogy ebben az égész koszfészekben én vagyok az egyetlen, aki valamire is használható.. csak motiválni nem lehet.. Ha írok az kitűnő, és biztosan rekordeladást predesztinál. csak hogy nem lehet rávenni hogy, írjak. ha van kedvem, írok, ha nem, inkább megölök mindenkit.
A média felbuzdul, én pedig elégedetten ülök. sőt trónolok a soha nem volt szarbagázs romjain.. Ezek az elkényeztetett kis ficsúrok.. Ők is megérdemlik, bár igazándiból ez csak járulékos veszteség.. Velem ne baszakodjon senki. és a legfontosabb: Senkinek sincs joga felébreszteni bennem a kötődés szükségességét. Én nem leszek kutya.
Mikor a pöcs belép, csak nagyon sokára sikerül elnyomni a győzedelmes vigyort, persze észre sem vesz, vagy is megpróbálja mímelni., de tudom, hogy tudja, sőt, azt is tudom, hogy ő is tudja, hogy tudom..
A féreg természetesen berezel a hatalmas irat halomtól. Egy pillanatra átnyálazom, nevetséges koholmány az egész, tudom, hogy valódi pernél nagyon is ráfizetnének, csak hogy a féreg szegény.. a pöcsnél viszont ott van a lé.. Mindig a pénz beszél, de nem lepődöm meg. Már elértem amit akartok, a bogár bekerült a megfelelő fülekben, most már hátradőlve nézhetem, hogyan ég el minden amit épített..
Az orvosom szerint bipólusos vagyok, és mániás depressziós.. Én nem vagyok benne teljesen biztos.. A bipólusos személy ugyanis szeret felépíteni dolgokat, de még nagyobb gyönyörűségét lát abban, ha az a dolgot láthatja pusztulni..
Ez eddig majdnem rám illik, kivéve azt az apró mis elhanyagolható különbséget. hogy én szeretem más munkáját látni, és más munkáját általam tönkremenni..
Bár megtehetném, hogy otthon belőve folyassam a nyálam, vagy egy szórakozóhelyen gruppenezzek olyan emberekkel akikkel csak akarok, látni akarom az arcát, ahogyan a méreg elönti, amikor rám néz.. Azt a közömbös felsőbbrendű vigyort akarom róla letörölni, arról, aki érzéseket volt képes ébreszteni Bennem.. Gyűlölöm
Az első alkalmakkor tartja magát. Én pedig beveszem, a leszarom tablettát, és sodródok a tömegben.. Egy fazon egészen rám szállt.. Azt mondja, már azóta figyel, mielőtt még a cikkem megjelent volna.. Azt hiszem nem egészen normális, minden esetre kiválóan dugható. Mikor kiábrándulok belőle, pedig gyorsan meg tudok tőle szabadulni, hiszen azt gondolja magáról., hogy nem érdemel meg engem.. csak ki kell mondani hangosan, és többet nem követ.. Más emberek, más méretek, más szenvedély, de mind poros, unalmas.. A szex nem más, csak eszköz.. Eszköz, hogy egy új havi lakbért tudjak fizetni, egy eszköz, hogy egy meghívásos partin tudjak kajálni.. egy eszköz, hogy ne haljak bele az unalomba.. Az újságom sztárja lettem, és még fizetést is kapok.. Autóval visznek mindenhova, ahol semmi más dolgom nincs, csak hogy nyitva tartsam a szemem és a fülem, és ha akarom, és tudom, kicsit nagyobb halakkal dugassam meg magam, vagy elkapjak egy olyan gazdag ficsúrt, aki bennem látja elkényelmesedett apjának egyetlen bosszantóját, és hajlandó megtenni a comming outot, hogy utána összetörhessem az illúzióit, miszerint, mi örökké, és a végtelenségig együtt leszünk..
A pöcs egyre kevésbé tudja fékezni magát, és megtörik.. beszólogat, a nyálát veri, de igyekszem ignorálni.. ha kell otthagyom a helyet, de nem fogom kitenni semmi olyannak magam, amivel később hatalmat kaphat felettem
Egy ilyen nyali-fali partin ismét ki kell fényesítenem a lakkcipőt, és megjelennem abban az öltönyben, amit a múlt éjszakán megismert kedves partnerem szekrényéből tarháltam el…
A belső hamis nyálcsorgatás, a smúz olyannyira elémelyít, hogy a hideggel nem törődve kimegyek, és nagy örömmel konstatálom, hogy az éjjeli barátomnak nem csak az öltönye egész meleg, de még cigarettát is tart a belső zsebében.. Hogy én hogy lehetek ekkora mázlisa..
Azonban elégedettségemben a férfi nem legtökéletesebbik példánya zavar meg, vagy is lefogadom, hogy ő annak tartja magát..
A szokásos élcelődését most nem hallgatom végig, hanem támadok, talán meglepődik, de tetszik, ahogyan felméri a helyzetet.. Lefogadom, hogy egy idióta narkónak bélyegezett, nem véletlenül, de ha valamit akarok, azt véghez is viszem, és tönkre fogom tenni, akkor is, ha magamat sírba teszem.. Fogalma sincs, hogy mennyi információ birtokában vagyok. Róla, a bandáiról. A magánélete nem érdekelt, bár a legtöbben csak arról tudtak mesélni, meg is kapták, ami jár..
Nem érdekel, hogy mennyi az annyi, vagy, hogy mi volt a múltjában, ha csak nincs benne valami rejtet információ, amit a karrierjének tükrében felhasználhatok ellene..
A szónoklatom, talán nem nyeri el a tetszését, mert se szó, se beszéd leüt.. A padló hideg köve a kerthelyiségben kellemesen puhán fogad. Ugyan már.. ezzel is csak maga alatt vágja a fát. Még egy rúgás a gyomorszájamba, és ott hagy. Bár vért köpök, magamban elégedett vagyok.. A másnapi címlapok már velem vannak tele, és azzal hogy milyen módszereket alkalmaz a vetélytársa elhallgattatására.. Bár a cím megtisztelő, és hizlalja a májamat., igazából fájó pont, hogy még mindig nem vagyunk ugyanazon a szinten, és ezek után kénytelen lesz személyesként kezelni az ügyet. Rólam pedig van mit kiteregetnie, soha nem éltem szent életet, de a különbség kettőnk között, hogy egyedül neki van vesztenivalója..
Tyler:
Már akkor tudom, roppant hibás döntés volt rövidre zárni a diskurzust, mikor beülök a kocsiba, faképnél hagyva a szöszi hercegnőmet. Holnap majd küldetek egy virágcsokrot a titkárnőmmel, az apósnak meg szivart… De mikor le is húzzák a jól várhatóan kompetens szennylapok… Bár apósjelöltem dühöng, a kislány számára én vagyok a hős lovag. Ez nem túl meglepő, hisz olyan burokban nőtt fel…
Természetesen ezen felbuzdulva kapok is egy tisztes meghívást egy szakmabelibb vita estre, melynek fedő storryja a banda ügyét feszegetni, de aki nem hülye, az tudja, hogy nem erről szól. Sokan várják, hogy boruljon valami. Nem az idomított majmok pénzmosoda ügyéről, hanem az “igazi” ügyekről. A mai napig foglalkoztatja a szarrágókat jó pár dolog, az ügy, mely után bekerültem a köztudatba, eltusolt apróságok, személyes bukkanók. Sokaknak vagyok a bögyében, és ez egy kiváló platform, hogy ezt a vagdalkozást kiadhassák…, én viszont ehhez nem adom az arcom.
Egyszerűen hidegen hagy a dolog, és ignorálom. Csak épp van itt más is. Az elkövetkezendő napok főhősnője aranymálna szerepléssel Lucy. Elsőre lecsapom a magazint. Másodjára elolvasom, aztán csapom le. Harmadjára dühöngök, olvasom, rágyújtok, aztán vágom a kukába. Nem is az bassza a csőröm, hogy szerepel a szentem, mert nála selejtesebb darabokat is a csúcsra juttattam háttér szél nélkül, de hála a homályból előbukkanó ellenlábasaimnak, rettentő hamar realizálom, ezzel valamit újfent kezdenem kell, mert borulni fog a csontváz a szekrényből, pedig tavaly nem volt nyertes a részegedj okosan év végi party-m bújócskájában…
Lassú víz partot mos… Két hétig sütkérezik szívem szotyolája a rivalda fényben. A hatás szünet azért ekkora, mert bosszúságom ellenére nekem kapóra jön, hogy hülyeségekre verik a nyálukat, és kikaparhatok a szarból pár fiókát, elvonja a botrányhőseimről a figyelmet, és a kutyát nem érdekel épp miért rohangálok az ügyészségre, csak azt húzzák le, hogy nem nyilatkozok, ami valóban felháborító, de mondjuk nem annyira, minthogy egyik filmcsillagunk a forgatás közepén akarják hazatoloncolni, és vízumvitákat bonyolítok, mi több, a kimaradások miatt még a premier is átkerülhet jövő évre…
Az ok, hogy péntek este miért feltételezem, hogy Lucy otthon lógatja a lábát, nagyon egyszerű… Akkora party sorozat megy a szervezésem berkein belül a város több pontján, hogy sehol máshol rendezvény nem marad meg, tőlem pedig íratlan szabályban főnöke által kitiltatott. De hogy miért nem vedel valahol, arra pedig egyenes indok, hogy korai időpontot választok a boldogítására.
Annyira külvárosban járok, hogy a gps sem tud mit kezdeni a helyzettel, de miután leparkoltam, vigasztal a tény, hogy stricihintóm az a típus, melyről egy ilyen helyen nehéz eldönteni, hogy tulaja egy maffiózó, vagy egy pubi fiú a belvárosból, így a tejes dobozok és karcminták messze elkerülik, de még az autó tolvajok is jobban szeretik a kézfejüket, minthogy megkíséreljék elkötni. A falak csálék, a vakolat potyog, a liftet nem kockáztatom, így kikerülök a harmadikon egy kis vukkot, a nyolcadik környékén valami ittas családdrámát, de a visszhangja örömmel elkísér a maradék tizenkét szinten, ahol egy pár perces dilemmaként sakkozok pár ajtó között. Ráakaszkodok a matematikailag kisilabizált ajtócsengőre, és amíg a nyolcadikon szóló családdrámát hallgatom, a pislákoló folyosólámpa neon zizegésével discosítva, elképesztő vágyat kezdek érezni, hogy sarkon forduljak, és jelenésem tegyem a nemi beteg gondozónál egy biztos-ami-tutifix vizsgálatra.
Ahogy nyílik az ajtó, úgy csukódik is, én pedig gyors reflexekkel ékelem lábam be, hogy benyomhassam a rozoga tákolmányt. Mellette a hazai terep, mellettem pedig az évek, meg a rutin áll, hogy volt szerencsém pár nagyon vehemens kiscsillagomra rányomni az ajtót.
– Na idefigyelj bogaram, beszélnünk kell, és nem fogok vendégszerepelni velük. – bökök a lépcsőházból visszhangzó hiszti felé és nem akarom tudni, Lucy miért enged be, de persze jön a nyakamba csőstül a hiszti, meg se várja, hogy fellélegezzek a dohos enyészetszagból.
– …takarodj ki innen, és hagyj békén végre te penetráns pöcs! Ha nem tűnt volna fel…
– Ha nem tűnt volna fel, te piszkálod folyvást az alvó oroszlánt! – dördülök akkorát, hogy végre levegőt is vesz, én pedig körbe keringenék a garzonba, ha nem lenne össz-vissz két lépés helyem a szennyes-ruha, és a kéziratok között.
– Feltűnhetne aranyom, hogy egy légypiszok vagy a gépezetembe, és ha tovább döngicsélsz, nem egy pofonnal rendezem le a… – de ő viszont igen. Összekoccannak fogaim a nem túl szakszerű jobbhorogra, ki se térek előle. Van erő a szentembe, az biztos, viszont a harmonikus tárgyaló készségemből most billent ki. Ő fair játékos, én annyira azért nem… Ahogy jönne a következő ütése, gyomorszájon találom térdelni, bár levegőhöz minimálisan jut, és azért méltóztatik lendületből meglegyinteni, én örömmel adok egy atyait, hogy megtántorodjon, és valahol az ágy lábánál kössön ki, velem a nyakába. Nem épp életbiztosíték ráülni egy megvadult hörcsögre, de miután besatuztam combjaimmal csípőjét, hogy ne ugráljon, a csuklói pedig egy reccsenés után megbarátkoztak markommal, valahogy egész reálisnak tűnik a dolog…
– A kibaszott perui bevándorló kurva anyád… – igen, feltűnik, hogy köp mint egy láma, de a legkevésbé se tántorít el. Itt trónolok vele a szemétdombba, még a drága férfiparfümöm is kívülállóként kapaszkodik belém ebbe a környezetbe, az állkapcsom lüktet, én is kiköpök oldalra, de nem, hogy Lucy melllé süllyedjek a közös értelmi szint végett,hanem mert a fémes íz történetesen tudatja a forró zsibongáson át, hogy ráharaptam a nyelvemre.
A jógaoktatóm és a pszichológusom bonthat pezsgőt örömkönnyeiket morzsolgatva, mert mély levegővel felszegem fejem, és nekilátok számolni. Lucy fújtat, kurvaanyázik, nem mellesleg szenved, én csak, satuzom szorításom reflexióként, mereven fixírozom a látóterembe kúszó könyvespolcot. Szó szerint kúszik, mert önálló életközösségnek hat. Kitörném a nyakát, ha nem tudnám, hogy ugyan ennyit kapnék egy értelmes emberért is, és nem tántorítana a börtönnél is jobban hogy ismerős arcba botolhatok odabent.
– Befejezzük végre? – teszem fel olyan gúnyosan, hogy ez fel ér egy verbális folytatással. Legalább törekszem…
Lucy
Otthoni kávézgatásomban, na, jó maradjunk reálisak, én nem kávézgatok, vagy lefőzök egy adagot, és intravénásan nyelem el, vagy máskor tarhálok, esetleg meghívatom magam valakivel.. Tehát a szokásos otthoni életuntságba robban be a bombám.. Már napok óta nincs erőm, vagy motivációm elhagyni azt a lakásnak csúfolt lukat, amiben élek.. A közös költséget és a lakbért most az újság fizeti nekem, és mióta a Mexikói szomszédot kikölköztettem, egészen kényelmesen el tudok tengődni.. Bár egyszer majdnem sikerült kivasalnom önmagam, amikor ráébredtem, hogy van erkélyem, és kiderült, hogy nincs, de alapvetően még a fehérnek nem nevezhető falakat bámulni is szórakoztatóbb, mint dolgozni menni, vagy egy újabb kinyalom magam, meg téged, partin részt venni..
Épp pizzát, vagy kínait rendelnék, amikor csengetnek.. Isteni közbenjárás? Most először vesz észre az a vén fasz… ezzel még nincs elintézve közöttünk semmi.. De nem, ettől humorosabb kedvében van a teremtő, vagy én nem tudom ki, mert nem más, hanem Pöcsöm érkezik meg teljes harci glancban, és eltökélt szándéka, hogy bejön,.. Abból nem eszik..
Mikor alatta vergődöm, már a dühtől összefolynak a színek.. ezt nagyon szeretem. Ilyenkor egészen művészinek, vagy alternek érezhetném magam, ha pont nem szarnám le az ilyen szubkultúrákat,m vagy a társadalom elnevezéseit. Arrogáns kérdésére azonban már lehiggadok. igaza van.. be kell fejeznem a nyálverést Nem, csak azért mert a karom a vállízütem tövénél akar elválni, vagy azért mert nyilvánvalóan semmit nem érek a gravitáció által megtámogatott testsúlya ellen, hanem azért is, mert nálam van a helyzeti előny.. vagy is nem teljesen, de jól kell a szert is eladni, és lesz rá vevő..
.- Na, idefigyelj Pöcs, a helyzet az, hogy itt én vagyok otthon, és te vagy nagyon nagy szarban.. Nem tudom, mennyire ismered a jogot, de ha a lakásomba erőszakos behatolással meg is versz, és hidd el, lesznek rá fül és szemtanúk, akkor egy ideig nem szívod a friss levegőt, és téged elnézve az egyik legkedveltebb köcsög leszel.. Túl szép a pofid, arról nem is beszélve, hogy a helyzet már bejáratott.. nem igaz? – fordítom oldalra a fejem, mire természetesen kapok egy jobb-egyenest, de olyan közelről, hogy attól tartok, kiakad az állkapcsom, de az elsőnek párja is akad, viszont ezzel szabaddá teszi a karom, és nem restellem használni.. Végül kissé mintha lehiggadna, Feláll az ágyra, és undorodva néz körül, majd egy bárszéket megfelelőnek talál ahhoz, hogy magán hordhassa sznob alfelét.
Ezt tárgyalási helyzetnek veszem, és mereven rábámulok, nem fogok neki mindent kitálalni, mert egyáltalán nem jelent többé rám fenyegetést..
– Akár ki is húzhatnád innen a beledet. Van annyi információm, és olyan forrásaim, aminek köszönhetően rajtad és az ügyeiden fognak csámcsogni először a bulvárlapok, de hidd el, előbb utóbb harapnak a nagy halak is.. A kreatív könyvelés ugyan is csak bizonyos körökben elégséges, egy vizsgálat alatt nem biztos, hogy megállja a helyét.. De ezek mind olyan információk, amit mindenki megtudhat rólad, ha egy kicsit kinyitja a szemét a száját és a fülét..
És tudod, a sors fintora, de nekem rengeteg időm volt, és nem restellek egy partnerem múltjában sem turkálni legalább annyit, hogy később sakkban tarthassam vele, ha már nem elég az a tény, hogy lefeküdt velem.. De egy titkot elárulok, a te sztoridat élveztem is.. Te adod nekem a nagyhalat, a megközelíthetetlen szupermenőt, a felsőbbrendű domot.. Te.. nevetnem kell rajtad, annyira szánalmas voltál, és az én szememben mindig is az leszel.. Megfélemlített és tárgyként kezelt, neked pedig nem volt annyi erőd, hogy férfiként nemet mondj neki, hanem elbújtál előle, mint valami szűkölő kutya, és mástól vártad a megoldást, ami hatalmas mázlidra meg is érkezett..
És ezek után mindenkinek előadod a vasmacsót? De tudod mit? Engem nem érdekel, az én életem nem változik meg akkor sem, ha tönkreteszem a tiéd, vagy ha nem mondok semmilyen információt, nekem nincs vesztenivalóm, neked viszont nagyon is.. Az az állarc, amit magadra húztál az évek során.. Cseszettül szar érzés lehet, ha valaki olyan ganénak lát, mint amilyen vagy, de azt hiszem kezdhetünk vele valamit..- fejezem be a szónoklatom, ami közben Pöcsöm felállt, és közelebb lépdelt hozzám, de még nem alkalmazott erőszakot.. Most közelebb jön, és torkon ragad olyan gyorsan, belepasszírozva gyomortájékon könyökével az ágyba, hogy egyszerre fulladok két helyen..
– Nem tudsz te semmit, te utolsó útszélre sem való ringyó. Most cseszettül Sharlocknak hiheted magad, de az igazság az, hogy kurvára sokat akartál markolni, és nagyon keveset fogsz.. De azt hiszem valóban megegyezhetünk.. Én most meghagyom az életed, és a szánalmas céget is ahol dolgozol, te pedig tartod a formás ajkaidat Lucy..- vigyorog rám, majd elengedi a nyakam, mire sípolva kapkodok levegő után..
– A tárgyalási feltételeket én szabom.. És nem érdekel, ha kinyírsz, csak magad alatt vágod a fát.. ugyan már Pöcs.. be vagy szarva és még így is tolod ezt a béna felsőbbrendű dumát.. Ahhoz hogy mit markolok, neked semmi közöd..- folytatnám tovább, de valami félbeszakít.. Egy erőteljes marok a büszkeségemen, ami egy kicsit fájó, de inkább izgató..
– Nos, Lucy, mit is markolsz? Mert azt tudom, hogy én mit markolok..- kérdezi arcátlanul, de elvesztettem a gondolatmenetet.. Talán tényleg nem kellene annyit drogoznom, elfolyt a maradék agyam is, egy ilyen egyszerű gondolatmenetet is el tudok hagyni, ha a farkamra tapintanak..
– Mi van szépség, csak nem megengeded, hogy én legyek felül? – vigyorgok, mikor újrabootol a rendszerem
– Nagyon is megfontolandó ajánlat, a legutóbbi lovaglásod egészen jóra sikerült..- vigyorog a képembe, de eddig legalább nem maszatoskodott, most viszont látom szinte fókuszában az ajkaimat.. De ahhoz lesz egy két szavam nekem is.. Még nyelvet soha nem haraptam le, itt a kiváló alkalom..
Tyler:
Magánlak sértés blaa-blaaa, komolyan azt hiszi ettől döglik a légy? El van tévelyedve a szentem…
.-…. és téged elnézve az egyik legkedveltebb köcsög leszel.. Túl szép a pofid, arról nem is beszélve, hogy a helyzet már bejáratott.. nem igaz? – nem minthogyha bármi szégyenteljes lenne abba, hogy volt aki gerincre vágott, de nevelési célzattal elsül az öklöm… Hogy merészeli?! Te bogaram csak álmodhatsz arról, hogy valaha egy ilyen segget megkapsz, savanyú a szőlő, mi? Felhúzott orral eresztem el, és lefitymálón futtatom tekintetem a koszfészken. Undorító… Az egyetlen valamire alkalmas bárszékre telepszek, bassza a csőröm a kiejtett szavak hangsúlya, ha újra eljár a kezem, még el találja harapni a nem túl ügyes nyelvét, és nem lesz aki csicsereg… Várakozón nézem a szánalmas környezetbe hibátlan beleillő szánalom halmazát.
Jó fiú, neki is szánt a dalolásnak. A könyvelési ügyek nem érdekelnek, több a zsé a zsebemben, mint az igazság értéke, de bevezetésnek igazán aranyos Lucy, ezt elismerem. Nyugtatja vele az idegeim, hogy csacskaságokról duruzsol mint egy hisztis picsa.
– De egy titkot elárulok, a te sztoridat élveztem is. – excusez-moi ?
Ezek után a vérnyomásom csak a plafonra küldi. Szavai megerősítenek, hogy nem vakon a százas körbe trafált, és ez óvatosságra int. Teszek a szitkokra amikkel illet, veszélyesebb a tény, hogy egy olyan aduászt csap fel előttem, amit fel kell égetnem…oly hosszú ideig nyugton voltam ettől a démontól, és most tessék, egy ilyen alja féreg kiereszti a palackból…
Ragadozó kecses nyugalmával és brutalitásával cserkészem, majd hajtom be az ágyba. Az egyetlen ami visszafog benne, hogy nyakát törjem, hogy az achillesemen tapos, és láthatólag tud is róla, hogy milyen ironikus lenne miatta viszont látni unokafivérem.
– Nem tudsz te semmit, te utolsó útszélre sem való ringyó. Most cseszettül Sherlocknak hiheted magad, de az igazság az, hogy kurvára sokat akartál markolni, és nagyon keveset fogsz.. De azt hiszem valóban megegyezhetünk.. Én most meghagyom az életed, és a szánalmas céget is ahol dolgozol, te pedig tartod a formás ajkaidat Lucy..
– A tárgyalási feltételeket én szabom.. És nem érdekel, ha kinyírsz, csak magad alatt vágod a fát.. ugyan már Pöcs.. be vagy szarva és még így is tolod ezt a béna felsőbbrendű dumát.. Ahhoz hogy mit markolok, neked semmi közöd..- nem-e? Ágyékára satuzok kiszállva könyökömmel gyomrából, hogy elhallgattassam. Mire akarod kihozni a játékot picinyem?
– Nos, Lucy, mit is markolsz? Mert azt tudom, hogy én mit markolok..- válasz nem érkezik…. Nem verbálisan. Tenyerem alatt megrándul öle, nekem pedig bevillan a picsás hisztije hetekkel ezelőttről, és egy lapra teszem a tétemet. Ha ő megtalálta a gyenge pontom, mi lesz, ha én is belegyalogolok az övébe? Olyan kéjenkórász teste van, lefogadom, ezzel a mentalitással, egzisztenciával, és fizimiskával nem büszkélkedik lenyűgöző partnerekben… Talán azért acsarkodik a szentem, mert keveri a szezont a fazonnal. Nem vagyunk már az ovi homokozóban, hogy cibálja a copfom, ha tetszek neki, márpedig ez a helyzet…
– Mi van szépség, csak nem megengeded, hogy én legyek felül? – mosolyra rándul a szám, és a feszültség kissé oldódik erre a pimasz kérdésre.
– Nagyon is megfontolandó ajánlat, a legutóbbi lovaglásod egészen jóra sikerült..- hárítom szórakozottan az ajánlatot, kissé nehezebb móka az én hátam mögé kerülni, még bele találna törni a tejfoga…
Pillantásom ajkaira siklik, lássuk mennyire könnyen olvad a szentem…. Ráhajolok, és ahogy megérzem az alsó ajkamba nyilalló fájdalmat, szorul össze kezem ágyékán, ez használ. Fémes ízre köpök egyet oldalra, és nem foglalkozva az államon csiklandozó melegséggel mosolyodok el.
– Mindjárt gondoltam, hogy nyálas alkat vagy, de a twilightot nem néztem volna ki belőled Lucy… – susogom negédesen, de már fél kézzel a sliccén motozok. Természetes védekezés, hogy hárítok, és nem mutatom mennyire az elemembe talált… De ha azt hiszi ezek hallatán úgy ugrok, ahogy fütyül… Kicsit téved. Nem sokat, mert megfogott vele, de teher alatt növő típusként képes vagyok önuralmat gyakorolni. Másképp nem éltem volna túl közel egy évtizedet egy vérbeli szadista társaságában, akinek ennél sokkal kifinomultabb játékai voltak irányomba, ha böktem a csőrét.
Unoka fivérem ellen a legkézenfekvőbb fegyverem a manipulatív simulékonyság volt, és ez azóta is oly sokszor kihúzott a szarból… Miért ne vethetném be ellene is az illúziót, hogy megfogott, övé vagyok, neki ugrok….? Legalább nyerek időt, annál is inkább, mert a végére fogok járni, ki köpött neki, és az nagyon meg fogja bánni..
Nincs ingerem megdugni. Csak azért nem érződik, hogy remegne a kezem, mert az egyikkel még mindig szilárdan satuzom nyakát, a másikkal pedig igen dinamikus tevékenységet folytatok férfiasságán simítva. Ez nem épp az az idegállapot, mikor egészséges módon nekiállna bármely férfi fajfenntartani, de persze Lucyt már rég a lányok sorába soroltam fejben, így rá nem vonatkozik ez…
Ha valaki nem élte még át a kiégésnek azt a definiálhatatlan fokát, mikor az ember teljes átéléssel dorombol a másik fülébe, kéjes kajánsággal, pilleszárnnyi rebbenésekkel juttatja közelebb partnerét a csúcshoz… Mindezt azzal a teljes nyugalommal, mintha egy agyeldobó kefélés után üres libidótárral mozizná a bent felejtett lélektelen kefélős pornót… Akkor annak őszintén nehéz lenne definiálnom, mi is zajlik le a kis légyottunk alatt.
Lucy alattam vergődik felkenve, én nyakát nyalom olyan elszántsággal, hogy épeszű egészséges szexualitásra alkalmas férfi ettől elsülne, fél kézzel még mindig feszítem állát, de koránt sem erővel, kifinomult nyomással a kéjt izzítom torka fogásával, el-elkalandozva mellbimbóira, majd vissza nyaka ívére, ujjaim olyan tökéletes harmóniával rebbennek kőkemény férfiasságán. Épp csak akkor sülnék fel, ha képes lenne kocsonyás végtagjaiból megtalálni az értelem szikráit és összerakni, hogy nagyjából addig zsonglőrködött idegeimmel, míg a vágy halovány utó-árnyát is elűzte testemből. Hovatovább nem, ez lenyűgöző teljesítmény, mert egészséges érett biszexuális férfiként a folyamatos szexuális készültség pontosan annyira szükséges a létemhez, mint a levegő, vagy az ivóvíz napi megléte… Azt túlzás lenne állítani, hogy soha életemben nem volt gondom a szexszel, de lássuk be, a nyilvánvaló szerencsétlen környezeti csapásoktól eltekintve, én volnék a föld közepe, és azon csúcspasi-tenyészállat kategóriás díjnyertes darab, aki igenis, komoly ego kérdést művel a dologból, mikor, miért, és kit ereszt a háta mögé. Lucy pedig a témával lágy részekbe tapicskolt, de mint a jó alfahím, nem harapom át torkát, hanem kivárva a helyes alkalmat méltóztatok az orrát a piszokba nyomni…
De szükségem van rá, hogy megtaláljam az okító piszkot… És hogy ez a tacskó a nyomomban lihegjen, hogy egy maflással beleorrolhasson. Piszkom nincs… Hát ölebet édesgetek.
Nincs miért fitogtatnom felsőbbségem, így pont annyira húzom csak a véghajrát, hogy érzéki csikarást szítsak ágyékban, és szokatlan hamar megadjam erőteljes csuklómozdulatokkal a váratlan véget. Tenyeremen végigfröccsen a ragacsos melegség, lassan eleresztem a nyakát régóta lágyan szorító ujjaimmal. Zihálva emeli pillantását rám, csak hogy kiábrándítóan érzelemmentes vonásaimban nemhogy a vágy, de még az érdeklődés szikráját se lelje. Lassan hideg mosoly kúszik ajkaimra, és fittyet hányva a túl intim közelségre emelem kettőnk közé kezem, és nyelvem hegyével tökéletesen komponált érzéki mozdulattal nyalok végig egészem a csuklómig szökő cseppektől ujjaim hegyéig. Élvezetét hagyom ajkaimra maszatolódni, a maradékot kéjes morranással nyelem, teljes tudatában annak, hogy metsző hideg-kék pillantásom a forró gesztusokkal karöltve a hideglelést hozzák rá, de legalábbis ide érezni a borzongást, ami kirázza.
– Erre nagyon rákeféltél kicsikém… Ha valaki, hát én nem vagyok a békülős kufirc ellen, de gondolom abban kiegyezhetünk, hogy ezúttal külön lőjük fel a pizsit, mert nem tudom, te hogy vagy vele, de a proktológus a reggeli két kávém között nem a szívem csücske program… Márpedig most ájulásig basználak…. – sziszegem teljes komolysággal – Ha csak nem beteges fetished a segg dokikkal villásreggelizni, de tudod mit bogaram? – lehelem a fülébe libabőröket csikarva az orgazmus utáni utózöngékbe – Én ehhez nem asszisztálok.
Hátrébb húzódva egy szennyes ruhának vélt kupacra markolok, és beletörlöm kényes mozdulattal ujjaim. A precíz tevékenységben hangja akaszt meg.
– Csak ennyire vagy képes? Egy impotens pöcs vagy! Aki…
– Csomagold már el magad, ez szánalmas! – csattanok finnyásan.
– Nem asszisztálok az ánuszrózsád szétcincálásához kicsikém, a randira hívásom áll, máskülönben egyeztess az ügyvédemmel… Meglátjuk, melyikünk kap többet. Én magánlak sértéssel, és fizikai bántalmazással, vagy te zsarolással ás szexuális molesztálással, amit annak tudatában követsz el, hogy mi a kórtörténetem, és nincs az a pszihomókus, aki egy mentális problémákkal küzdő áldozatot beszámíthatónak ítélne jelen helyzetben. – cinikus mosolyra rándul a szám – Ha lehet egy tippem, fogadj arra, hogy engem felmentenek. – tárom szét kezeim a legőszintébb “micsoda pech” ábrázatommal. Nem fair dolog bedobni az előéletből felmentő kártyám, de hát ő csapta ki az asztalra, hogy tudja mit ettem tavaly… Akkor most nyelje le szépen, mint a jó kislány.
Ugyan a nagyja blöffnek hat, de megkeféltem két pszichológust, egynek meg még hagytam is hogy gerincre vágjon, így az esélyek drámaian nyerőbbek, mint egy hógolyó esélyei a pokolban. Ez pedig már bőven elegendő arra, hogy eleresszem a fülem mellett a szitkait, miközben próbálja rendezni magát.
– Ha elfogadsz egy jó tanácsot, sürgősen abbahagyod a kóstolgatásom… – fordulok sarkon szusszanva. A dilidokim nem lenne büszke rám, de diplomatikusan megpróbáltam kiadni a fáradt gőzt, és ezért már jár egy buksisimi, és egy szajha estére, nem igaz?
Egyszerűen az idegeimre megy, hogy szikrázik a levegő ezzel a kéjenkórász kis ribanccal zárt, vagy kevésbé zárt légtérbe, és amilyen vehemenciával jártam volna a dolog végére, annyira eltántorít mekkora hatással tud rám lenni. Ez azaz állapot, mikor a stresszoldó ritka rítusaim egyikéhez fordulok, ami abból áll, hogy egy whisky egy cigi párost nagyjából addig váltogatok, amíg minden és mindenki megszépül a környezetemben… Teszem hozzá, amennyi kritikámon alulian csúf és torz lény szaladgál a világban, ez igen komoly munka…
Lucy:
Gyűlölöm magam, gyűlölöm a testem, amiért oly rútul elárul, gyűlölöm a férfit, amiért annyira forró, és egyszerre annyira rideg.. Egyértelműen egy pszichopata bajszát piszkáltam meg, de mindezek eltörpülnek amellett a gyűlölet miatt, amit azért érzek, mert megcsíptem az évszázad sztoriját, és nem egyszer meg is baszott..
Gyűlölöm azt a kellemesen borzongató érzést, ami elkapott, ihletett lettem, felhúzott előcsalta belőlem a vadászkutyát, ellibbentette előttem a véres cafatokat, és szagot fogva tudom, hogy nem fogok leállni addig, amíg minden újságban meg nem jelenik a sztori.. Gyűlölöm, hogy évtizedek óta semmi nem ihletett meg, mindent a legnagyobb rezignáltsággal tudtam fogadni, nem jött át semmi a falon, ez az ügy pedig megérintett, és szembe kell néznem a ténnyel, jó szakmát választottam, valóban újságíró vagyok.. Szembe kell néznem a ténnyel hogy ez önsajnálat tengerében, az összeesküvések gyártása közben, a minden és mindenki ellenem van, és kapja be a világ életérzésben már nem tudom elhelyezni magam.. Sőt soha nem is tudtam igazán..
Gyűlölöm, hogy ennek a takonynak kellett ráébresztenie, hogy nekem is szükségem van, az eddigi életem során oly sokszor leköpködött célokra, és gyűlölöm, amiért ezt ő adta meg.. Talán meg is fontolnám az öngyilkosságot, ha valami önzetlen, és szép dolog lenne, ami elindította ezt a folyamatot, de a Sors nincs ennyire humoránál.. megadta a lehetőséget, hogy egy utolsó féreg legyek..
Elmegy, itt hagy egy információmorzsáimmal, és csak peregnek a napok.. Meg kell élnem a belső pálfordulást.. egy másik ember lettem, és utálom, hogy ennek ő az oka..
Három nap múltán lebattyogok az első borbélyhoz, és megnyiratkozom.. Az ősvadon alatt felfedezek valaki mást.. aki még használható, tiszta ruhákat is veszek.. sőt, ami már tényleg test és jellemidegen, egy nőt is felfogad, hogy takarítson ki míg dolgozni megy(!)
Sírva kell fakadnom magamon.. hol a dédelgetett szerelmes nihilizmusom? Mikor lettem tagja a gyűlölt kapitalizmus divatirányzatok, és társadalmi konvenciók által befolyásolt birkanyájnak?
Belső őrlődésem, azonban nem látszik meg a munkámon. Elvállalok néhány kisebb munkát, és egészen beilleszkedek a munkaközösségbe, ami annyit tesz, hogy senkihez nem szólok, vagy csak ritkán használom a maró szarkazmusomat..
A fizetésem emelkedik, és másik lakást bérelek egy hónapon belül.. a berendezés nagy részét nem tartom meg, csak a funkcionálisabb darabokat. Tetszik a fény, és a tér, kiöltöztem a lukból, és ennek a lakásnak valóban van erkélye is,..
A megfelelő kapcsolatitőke kiépítése az új célcsoport körében mindenéképp előnyös, és hasznos, de a régi forrásokat sem szabad elhanyagolni soha.
Egy apró összejövetel alkalmával mindenkit megveszek egy üveg votkáért, fontos a hűség, és az információáramlás..
A szexuális életem minőségének is javulnia kellene az elvárások szetrint, de az emberek nem másak, csak esetleg kevésbé koszosak és nem az alkohol konzerválja őket, hanem a pénz és hatalomvágy.
Úgy érzem ez sem lesz más, mint Róma felemelkedése és bukása, de sikerüljön akármilyen tiszavirág életűre is, a drogokat is radikálisan redukálom, és amennyire tudok, tiszta fejjel dolgozok az ügyön. Nem engedhetem meg, hogy pár mondat, és pár érintés ismét leállítson a témáról, elindulok a bírósági végzéseken, beszélek a bírókkal, az ügyvédekkel, Pöcsöm ügyvédje még talán meg is érte a z erőbefektetést, és az egyirányú utcába való behatolási engedélyt..
Egészen sok használható információhoz jutok általa, de még többhöz az akaratlan segítségével.. Fiatal korom piti tolvajlási és hackermódszerei most is hasznomra válnak, így megszerzek minden egyes dokumentumot, amit csak Tyler védelme érdekében a kedvenc ügyvédem birtokában volt..
A pszichomókusokból kettőhöz nem kell megerőltetnem magam, egészen sokat, és szívesen beszélnek, nem valami tehetségesek, az utolsót viszont elnapolom.. Előtte egy fontosabb találkozóra megyek.. Nevezetesen a cellában rostokoló vádlotthoz, akinek feltételes szabadlábra helyezési kérelme már a bürokrácia lassan őrlő malmai között tekereg, mint azt sikerült megtudnom..
Először is kikérdezem a börtönőröket, majd azokat, akikkel váltott némi szót. Nem tudnak semmi hírértékűt mondani, amit ne tudtam volna eddig is. Azonban a börtönigazgató szobájába bejutnom egy hónapomba telik. Nem kis munkámba van, de a kötelező börtönpszichológus sokat, és érdekfeszítően beszél. Szegény róka örül, hogy végre ő ül a másik oldalon..
Hogy jutok ennyi információhoz? Felesleges volna azzal ámítanom magam, hogy a testemért van mindenki megveszve, és azzal érek el páratlan sikereket. Bár mióta egy hangyányival talán igényesebb a kinézetem, egészen meglepően érdekes vagyok, de számottevő információhoz a hamisító, tolvajoló, és hacker tudásommal jutok. Hogy törvénytelen..? Ugyan már.. ezen a világon már nincsenek törvényes ügyletek, és különben sem igazán törődök vele.
Az új tudásommal felvértezve ülök be a hallgatóba, fölösleges volna tagadni, izgalommal, és elvárásokkal tele.
Válaszokat akarok, de tudom, hogy fizetnem kell értük, nem is kevéssé.. Valamint egyre közelebbről érzem az utánam loholó Pöcsöm leheletét.. Talán bebukok mindent, de már találtam olyanokat, akiknek ez a cikk nagyon is sokat hozna, így valamennyire bebiztosítottam az alfelem.. Tyler a zeneiparban eltöltött munkássága alatt igencsak sok ellenségre,, és még több vetélytársra tett szert. Ezek pedig igen csak jól járnának, ha Pöcsömnél borulna a bili. Az általa menedzselt zenekarok egy pár hónapra biztosan visszaesnének a topplistákról, hiszen a koncertjeiket minden helyszín visszautasítaná, ezt az előnyt meglovagolva a versenytársak pedig elmoshatnák őket, még mielőtt a botrányból a zenekaroknak csapnának hírverést. Majd ügyesen húzogatva a szálakat, az elesett, elkeseredett próbálkozás, hogy a teljes csődből Pöcsömék megmentsenek valamit, sőt előnyükké kovácsolják a hátrányukat, már mindenkinek egyértelművé válna, és csak a szánalomgruppik hada védené meg az oly nagyon dédelgetett bálványaik emlékeit..
Egy cigarettát a szám sarkába csapja megyek a beszélőbe, ahol a bilincselt rokon már mosolyogva vár.. Hát persze, hogy tudja, hogy szaglászom, azon sem lepődnék meg, hogy ha pontosan tudná, hogy nem Tyler szűz a lukam.
Yaoi2You 
Érdekes volt a “Lucy” stílusa életfelfogása és az mi tudja őt motiválni, kár, hogy nem tudtam meg mit tudott meg a “pöcsről” ettől függetlenül tetszett,de koránt sincs vége gondolom
Mizuki
KedvelésKedvelés